Az esküvő

Ahogy egyre közeledett az esküvő napja,kezdtem egyre inkább feszültté válni. Végül eljött a nagy nap. Csakhogy nem az enyém,hanem Hanna-é. A csajszié,akinek fogalma sem volt róla,mit él át Seb,hogy mi az ami mosolyt csal az arcára így 25 évesen és arról sem,mik a céljai jelenleg. Ő a tini Sebastiant ismerte kifogástalanul. De nem azt,aki Seb valójában volt. A jelenlegi Sebet én ismertem a legjobban. Mark 10-re jött értem. A gardróbban matattam. Kiválasztottam egy ruhát,de a fejemben csengett anyukám mondata: Ne vegyél fel fehéret esküvőre,hacsak nem te vagy az ara…Végül egy kék kis ruha mellett döntöttem. A hajamat nagy loknikra göndörítettem és egy szolid sminkkel dobtam fel az összhatást. A cipősszekrényhez mentem,ami a szenvedélyes cipőimádatomnak köszönhetően teli volt. Kivettem egy sima fekete magassarkút. Mire kész lettem Mark meg is érkezett.

-          Na hozom a szintet?- léptem ki a szobából

-          Csodálatos vagy…- nézett szinte tátott szájjal

-          Asszem ez volt a cél- mosolyodtam el halványan

Az úton egy szót sem szóltam. Amikor megérkeztünk azonnal készült rólunk egy csomó fotó. A násznép 3 klikkre tagolódott. Hanna családja talpig sznobizmusban, pasztell színeket viselve eljátszotta,hogy előkelőbbek bárkinél. Seb családja a maga vicces kedvességében tündökölt. A harmadik klikk az volt,amibe mi is tartoztunk és ahova azonnal csatlakoztunk is: A Forma-1-es csapat.

-          Jó reggelt…Bianca…mesésen festesz- bókolt szinte azonnal  Christian

-          Köszönöm- színleltem mosolyt miközben úgy éreztem megfulladok…

Markba karolva álltam és úgy tettem,mintha élvezném,ami körülöttem folyik.

-          Megkeresem a mosdót…- simogattam meg Mark vállát.

-          Rendben…csak el ne keveredj…- nyomott egy puszit a homlokomra

Az emeleten benyitottam egy szobába,ahol öltönyös fazonok álltak.

-          Elnézést…a mosdót keresem…

-          A folyosó végén jobbra…Bia?

-          Seb…nagyon sok boldogságot…

-          Jól nézel ki…- mondta halkan

-          Beszélhetünk négyszemközt?

-          Fiúk…

Mindenki kiment,de nem bírtam megszólalni. Végül megtettem.

-          Nem úgy neveltek,hogy félbeszakítsak egy fehér ruhás alkalmat,de szerintem téged sem úgy neveltek,hogy a rossz lányt vedd el…Mármint Hanna nem rossz…csak neked…velem kellene lenned…

-          Kivel jöttél ide?- ölelt meg

-          Markkal…

-          Nos…nincs több kérdésem…megtennéd,hogy lemész?

-          Persze…viszlát drága szerelmem…

-          Szia..- nézett rám értetlenül

Amikor leértem,mindenki engem nézett. Kicsit frusztrált is. Leültem Mark mellé,aki már nagyon várta,hogy megérkezzek.

-          Már azt hittem elraboltak útközben- nevetett

-          Itt a helyem…- fogtam meg a kezét egy erőltetett mosollyal az arcomon

Christian is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

-          Hát…kezdhetnénk már…kicsit fárasztó ez a várakozás…még mindig el sem hiszem,hogy Sebastian megállapodik egy nő mellett…hihetetlen…hisz még gyereknéha…

-          Megállapodni lehet,csak a megfelelő emberrel…a kor csak egy szám…a viselkedés pedig nem függ össze egyenes arányban azzal,ki milyen férj lesz…csak mondom…- jegyeztem meg

Mark egy reménykedő pillantást vetett rám,de természetesen nem rá gondoltam. Egyszercsak felcsendült a nászinduló és Seb az oltár elé állt. Ekkor Hanna is elindult a sorok között. Nem szóltam egy szót sem és sírni sem akartam. Már szinte remegtem,de tartottam magam.

-          Minden rendben?- érdeklődött aggódva Mark

-          Minden…- feleltem elhaló hangon

A szertartás szép lassan lezajlott. Mély levegőket vettem miközben az anyakönyvvezető feltette a kérdéseit Sebnek.

-          Sebastian Vettel…Akarod-e az itt melletted álló Hannat feleségedül és kitartasz-e mellette egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben,jóban-rosszban?

Seb körülnézett a násznépben. Egy pillanatra rám vetette a tekintetét,majd visszafordult és válaszolt.

-          Igen- hangzott a határozottnak tűnő válasz

-          Mark…hazamehetünk?Nem érzem túl jól magam…

-          Legalább egy táncot várj meg velem…

-          Tudod mit?Igazad van…

Megkezdődött az első tánc majd lassú számok követték egymást. Mark kezét fogva léptem a tánctérre. Megint fotóztak minket és most már nem is zavart. Vissza akartam vágni amiért Seb így cserben hagyott.

-          Nem tudom,hogy kérdezzem meg,de azt hiszem csak kimondom…most,hogy Seb már nincs a képben,szeretnélek megkérni,hogy légy a barátnőm…

-          A válasz igen…leszek a barátnőd Mark

Seb lépett oda hozzám.

-          Beszélhetünk négy szemközt?

-          Gondolom…- játszottam az érdektelent

Egy szerelmi viszony befejezésének rengeteg útja-módja van. Hűvös megbeszélés, hangos jelenet, álnemes lemondás, vidám legyünk-ezentúl-barátok típusú búcsú. A mi esetünkben a hűvös megbeszélés volt a terv. De csak részben sikerülhetett. Hiszen hihetetlenül erős érzelmeim voltak iránta.

-          Gratulálok…

-          Nem kell megjátszanod,hogy érdekel…

-          Nem játszom meg…Marknak és nekem ez volt az első közös esküvőnk párként és ki tudja…talán kedvet kapunk majd mi is…de örömmel tapasztalom,hogy boldog vagy…

-          Nos egy órája még nem ezt mondtad…

-          Változnak az idők…- mondtam visszafojtva a könnyeim






Bianca ruhája

Az újságcikk

Reggel  nem a pályára,hanem a reptérre indultam. A váró monotonitása  ijesztően hatott rám. Mellettem a portugál nyelvet preferálták én pedig egyedül  ücsörögtem. Ekkor tipegett be egy talpig fehérbe öltözött csajszi a hatalmas tűsarkain.

-          Repüléshez ideális ruha…- mormogtam a bajszom alá

-          Szia Bia…- vágódott le mellém az előkelő öltözetű kisasszony.

A „Honnan tudja a nevemet?” kérdés rohant át az agyamon és közben felnéztem.

-          Annabella? Neked nem Jenson mellett kellene lenned?

-          Londonba kell repülnöm…egy nagyon fontos megbízás…

-          Én is Londonba megyek…de én ott lakom…mindennek vége van…

Szerettem  volna mellette ülni,de a jegyünk nem egymás mellé szólt. Épp kapcsoltam volna ki a mobilom,amikor megláttam,hogy valaki keresett. Felvettem,amíg még tehettem.

-          Bianca Simpson…

-          Lisa vagyok a Daily News-tól…feltennék pár kérdést Sebastian Vettellel kapcsolatban

-          Bocsi nem akarok beszélni…- vágtam le a telefont

Hazaértem. Meg sem néztem a futam végeredményé,csak aludni akartam. Másnap lementem a boltba. Elhaladtam az újságos blokk mellett és megpillantottam magam. Azonnal kikaptam a magazint és a pénztárhoz rohantam vele. A cikk rólam szólt főként,meg persze arról,hogy mennyire hűséges típus Sebastian Vettel.

„Vettel:Bianca csak a barátom,2 hét múlva megházasodom

A sajtó hetek óta attól hangos,hogy a Red Bull két pilótája közt újabb viszályokat szít egy titokzatos lány. Míg Webber kapcsolata nemrég ért véget 20 évvel idősebb kedvesével,addig Vettel állítólag boldog gyermekkori szerelme,Hanna Prater mellett. De akkor ki a titokzatos szőke lány,akivel mostanában sokat mutatkozik? A neve Bianca és újságíróként dolgozik,jelenleg egy neves sportlap kutatóújságírója. Webber hajt a fiatal és csinos lányra és minden lehetséges helyen megemlíti az ifjú hölgy tehetségét,de nagyon úgy tűnik,Bianca szíve a fiatal világbajnokért dobog.  Vettel azonban cáfol. Lapunknak így nyilatkozott:

Bianca egy nagyon tehetséges fiatal és feltörekvő újságíró,aki jó barátom,de semmi több. Amikor azt nyilatkoztuk,együtt vagyunk csak egy kis segítséget akartam adni neki a karrierje építésében,mert egyébként tényleg közel áll hozzám,de nem mint nő,hanem mint ember.  Bízom benne,hogy sikeres lesz az élete. Én viszont boldog vagyok a menyasszonyommal,akivel 2 hét múlva oltár elé állunk. Nem szeretnék többet mondani.

Bianca a megkeresésünkre azt mondta,nem kíván nyilatkozni. Így csak Seb álláspontját hallhattuk,aki pedig állítja,semmi köze ehhez a lányhoz.”

Amikor elolvastam teljesen lesokkolt. Sírni kezdtem,de aztán elővettem a laptopom és elkezdtem írni egy e-mailt Sebnek.

„Mondj,amit akarsz,csináld,ami jólesik,de mindketten tudjuk,mi az igazság. Te is tudod,hogy nem változtathatsz meg semmit azon,ami kettőnk között volt. Akkor mire jó ez? Nyugodtan kábíts mindnekit azzal,hogy csak a barátod vagyok,mondd csak Hannanak is,hogy igazán azt akarod,hogy ő legyen a feleséged és soha egy ujjal sem értél hozzám… De ha csak barát vagyok,honnan tudom,milyen íze van a csókodnak? És nyilván a közös képeink is mind csak kamuk…egyértelműen…Úgy viselkedsz,mintha én nem lennék elég jó ahhoz,hogy melletted álljak…Sok sikert a leendő nejednek…szüksége lesz rá,mert te nem őt szereted,hanem engem… Viszlát idegen..”

Láttam,hogy azonnal elolvasta. Ennyit kaptam vissza válaszul:

-          Te akartad így…nem az én hibám…

Csak egyedül akartam lenni,amikor kopogtak az ajtómon. Odaléptem,hogy kinyissam.

-          Megviselt a repülés Biiiiiiia? – ölelt át az ajtóban ácsorgó Mark

-          Kicsit…- színleltem mosolyt

-          Na látod ezt szeretem,amikor mosolyogsz…

-          Igen…- mondtam csalódottan

Megkínáltam egy itallal és igent is mondott. Leültünk és csak döntöttük magunkba a feleseket. Nem akartam inni,de így alakult. Csalódott voltam és fáradt.

-          Olyan messze vagy…- mondtam elővéve a flörtölős hangsúlyom

-          Lehet…- húzott az ölébe

Ekkor csattant el egy csók.

-          Nem helyezzük át a bulit vízszintesebb helyzetbe?

-          Én nem ezért jöttem- állított le-miért van az,hogy csak akkor feküdnél le velem,ha részeg vagy?Sebnek józanul sem kellett sorszámot húznia…

-          Mark én szeretlek…de nem mint férfit,hanem mint embert…és köszönöm,hogy leállítottál…

-          Egyébként…futamot nyertem,amit neked ajánlottam…ekkor tudtam meg,hogy eljöttél. Nekem annyira fontos vagy…mellettem vagy,és a szívem hevesebben ver,melletted nem kell kényszerítenem magam,hogy jól érezzem magam…csak megy…hihetetlenül…azt hiszem,beléd estem

-          Ne…ne Mark ne mondj ilyet…könyörögve kérlek…erre nem tudok mit mondani…

-          Jó…adj egy esélyt…gyere velem randizni…kísérj el Seb esküvőjére…

-          Nem terveztem,hogy elmegyek…- hajtottam le a fejem

Ebben a pillanatban hasított belém,hogy Seb és köztem vége és nekem esélyt kell adnom valami újnak.

A címlapfotó

Ez most egy díj,aztán írok részt is hamarosan :))

DÍJ!!

Ismét kaptam egy díjat aminek nagyon- nagyon örülök!!!

Nagyon szépen köszönöm 

Briginek!

Szabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!!

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolnia kell!!

11 kérdést kell feltennie a jelöltnek!!

11 embert kell megjelölni és linkelni!!

Nincs visszaadás/visszaküldés!!

1. Rajongó típus vagyok sztárok és pasik terén is...nem mindig előny

2. Túl könnyen adom a bizalmam,ez sem túl jó

3. A zene a lételemem és imádok énekelni(azt nem mondom h tudok is)

4. Kicsit naiv vagyok és álmodozó

5. Ha a barátaimról van szó bármeddig elmegyek

6. Ha választhatnék,hogy Ibizán bulizzak,vagy egy számomra fontos emberrel töltsem az estét otthon ülve a másodikat választanám

7. Társastáncoltam és bár visszamehetnék...de nem menne már

8. Most vettek fel a fősulira,aminek nagyon örülök

9. A kedvenc íróm Nicholas Sparks és a könyveiből készült filmeket egyenesen imádom

10. Voltam a Hungaroringen és jövőre is el kell mennem úgy érzem

11. A kedvenc magyar sportcsapatom az MKB Veszprém :)

Brigi kérdései:

- Ki a kedvenc szereplőd a történetedből?Miért?

Talán Tommit kedvelem a legjobban amiatt,hogy mindig segít Sebnek és Biának visszatalálni egymáshoz

- Van-e a történetedben olyan szereplő,aki nagyon hasonlít rád? MIben?

Bianca részben rólam van mintázva. A döntésképtelensége magamra emlékeztet.

- Hogy pattant ki a fejedből,hogy F1-es történetet fogsz írni?

Javasolták,hogy próbáljam ki,de ez az előző történetem kapcsán történt :)

- A Forma-1-en kívül szeretsz más sportot?

Kézilabda és foci...de az egyik jó barátnőm sportakrobata,őt is szívesen nézem és az úszás sem áll tőlem távol

- Szereted a kézilabdát?Ha igen ki a kedvenc játékosod?

Imádom :) Iváncsik Gergő az abszolút kedvenc. MInd játékosként,mind emberként felnézek rá

- Nézted az olimpiát?Melyik volt a kedvenc sportágad?

Kézilabda és úszás. Ezekben éreztem a legbüszkébbnek magam 

- Voltál-e már valahol külföldön?

Nyugat- Európa nagyobb részét már bejártam és Amerikában is voltam(Minnesota államban)

-Ha megváltoztathatnád a neved,akkor hogy hívnának?

Ezen régen sokat gondolkodtam,de azt hiszem jelenleg ki vagyok békülve a nevemmel és annak összes becézésével

- Szeretsz/tudsz főzni?

Szeretek és tudok is. :)

- Ha lesznek gyerekeid,hogy fogják őket hívni?

A fiam Benjámin lesz a lányom pedig Mira 

- Ki az a családodban,akire felnézel?

Az apukám. Ez nem kérdés :)

Akiknek továbbadom a díjat:

Angelita

Reni

Andi

Blanka

(Bocsi több nem megy)

Az én kérdéseim:

1. Ha elutazhatnál bárhová,hová mennél?

2. Ha találkozhatnál egy emberrel,akire felnézel,ki lenne az?

3. Mi a kedvenc filmed?

4. Kedvenc könyved?

5. A legnagyobb büszkeséged,amit eddig elértél?

6. Romantikus vagy inkább racionális vagy?

7. Nyaralás a tengerparton vagy hegymászós,aktív pihenés?

8. Mi akartél lenni gyerekkorodban?

9. Csajos vagy inkább vagány csajnak tartod magad?

10. Mennyire érdekel mások véleménye?

11. Mit változtatnál meg magadon?

Vége?

Felhívtam Anettet. Nem vette fel. Ott álltam összetörve és kellett volna egy barát,de nem volt. Következett felnőtt és jó fizetéssel rendelkező énem egyetlen megoldása: vásárolj! A rengeteg bolt közül nehezebb volt választani,mint azt valaha is hittem. A bőség zavara…Beléptem az egyik cipőboltba. Hatalmas volt és ettől csak rosszabbul éreztem magam a bőrömben.

-          Bocsánat…megveszed azt a cipőt,amit a kezedben tartasz?Csak mert az az utolsó 38-as belőle és nekem nagyon fontos üzleti tárgyalásom lenne ma este a frissen facérrá vált Jenson Button társaságában…gondolom tudod ki ő…

-          Bár ne tudnám…- sóhajtottam- tessék,a tiéd….

-          Köszi…Annabella  vagyok…egyébként….

-          Bianca- nyújtottam a kezem

Nem beszélgettünk tovább. Csak arra tudtam gondolni,hogy mennyire elcsesztem. Viszont a lány édesnek tűnt. Örültem neki,hogy Jens kifogott egy ilyen aranyos valakit. Folyton arra gondoltam,vajon ha felhívnám,Seb felvenné-e. Ekkor szólalt meg a mobilom.

-          Pole pozíció,mi?

-          Mark…megszerezted?Gratulálok…

-          Nem is voltál itt,nem láttad?

-          Sajnálom…el kellett jönnöm…dolgok…tudod…

-          Aha…vacsizol velem ma? Lazítok a holnap előtt…

-          A vacsi alatt szendvicseket értesz a mérnököddel való eszmecsere mellett?

-          Átlátsz rajtam….

-          Passzolom…bocsi…

-          Semmi baj…mennem kell…majd beszélünk…szia

-          Szia- mondtam elcsukló hangon

A pénztárnál megláttam Annabellát. Hirtelen beugrott Jens és Seb viszonya. Valamiért megoldást láttam abban,hogy beszéljek vele.

-          Bocsi…Annabella…van kedved inni egy kávét velem?

-          Nos…furamód van…pedig nem iszom kávét idegenekkel…

-          Bianca Simpson kutató újságíró és egyben Sebastian Vettel barátnője…asszem az vagyok még…

-          Jó…szerintem igyunk és mesélhetsz…

Sokat beszélgettünk és megtudtam,hogy modellként keresi a kenyerét. De mennie kellett készülni. Felhívtam Sebet,de nem vette fel. Csak ültem és hallgattam a normál élet zaját. Emberek beszélgettek,sétáltak,csupa átlagos dolog zajlott. Én pedig csak agyaltam. Ekkor sétált be a kávézóba egy csapat srác. Nem láttak,mivel én egy félreeső sarokban ültem,de én pontosan hallottam a hangos nevetésüket. Kidugtam a fejem a boxból és megláttam Seb szerelőgárdáját egy kört alkotva. A legnagyobb hangja talán Stunak volt,de Domi sem panaszkodhatott. Épp mellém ültek be és hoztak még székeket. Behúzódtam egy olyan részére a boxomnak,ahonnan nem láthattak.

-          Nem is ér annyit…csak lazíts már Seb…- hallottam meg Stu hangját- formás csaj nem mondom,de a versenyzés fontosabb…

-          Igaza van…- helyeselt mindenki

-          Talán…- mosolyodott el egy pillanatra Seb

Megcsörgettem.

-          Ő az…- nyújtotta a telefont Stu felé- mi legyen?

-          A nő olyan,mint a versenyhétvége…mindig jön a következő….- nevetett majd kinyomta

-          Legyen igazad…

Eddig bírtam. Felálltam és elrohantam mellettük.  Seb felismert és elkapta a karom,de én kihúztam és mentem tovább. A szememből folytak a könnyek.  Annabella és Jens jött szembe. Anna jött és átölelt.

-          Mi a baj Drágám? – kérdezte ijedten

-          Semmi- szipogtam- további kellemes időtöltést….

Seb rohant utánam én pedig nem álltam meg.

-          Végighallgatsz?- ordibálta utánam

-          Majd Stu végighallgat…és majd vele akarj lefeküdni is…

Az egész pláza minket nézett. Szinte remegtem az idegtől,de nem akartam megadni azt az örömet,hogy ezt lássa. Taxiba ültem és a szállodába mentem. Kopogtak.

-          Nem érdekelsz…- mondtam ajtónyitás közben

-          Neked is szia…

-          Mark…szia…sajnálom…nem rád számítottam…

-          Összevesztél Mr. Elsőszámúval?

-          Aha…- bólogattam- és ha nem baj szeretnék egyedül lenni…

-          Pedig hoztam pár szendvicset és egy üveg bort…

-          Bocsi…- hajtottam le a fejem

-          Semmi baj-nyomott egy puszit az arcomra aztán elment.

Bekapcsoltam a laptopom. Cikkírást terveztem,de az asztali csevegőm jelezte,hogy keres valaki. Stu írt,fogalmam sem volt miért. Megnyitottam az üzenetet.

-          Szeret téged…de a lefújt esküvőt megtartják Hanna-val…

-          Nem érdekel…- írtam vissza

Persze  nem így volt. Sírni kezdtem. Nekiláttam egy cikknek a Paddock-on belüli kavarásokról. A saját történetemből indultam ki,de nem volt erőm befejezni. Dani átjött,hogy egyeztessünk. Mindenegyes ötletére bólogattam,mivel azt sem tudtam,miről beszélgetünk. Anette eltávolodott tőlem a Sebbel kapcsolatos incidens kezdetétől. Emiatt is szomorú voltam. Úgy éreztem,az életem már nem lehet rosszabb. Ekkor kopogtatott Seb a szobám ajtaján.

-          Kinyitom…- néztem Danre

-          Rendben- bólintott megértően

Az ajtó előtt állva mély levegőt vettem és kinyitottam.

-          Szia…

-          Miért jöttél?- kérdeztem miközben próbáltam kerülni a szemkontaktust

-          Valamit el kellene mondanom neked…azt akarom,hogy tőlem tudd meg….

-          Már tudom…de nem érdekel…

-          Tényleg nem?- húzott magához- akkor mondd a szemembe…

-          Menj el…- mondtam továbbrais a padlót bámulva

 Annabella

Bár a fejemben a kifogások ezrei keringtek jobbnak láttam befogni a szám. Britta csak mondta

és mondta én meg csak bámultam magam elé. Ahogy Sebre néztem,láttam rajta,hogy ő sem igazán

figyel,sőt,amikor Britta felém fordult grimaszolt is. Olyan volt mint egy szemtelen ovis.

Aztán az óvónéni lerendezte a dolgot.
   - Holnap nincs szabadprogram...bent fogsz ülni velem a szobámban és segítesz

összeállítani a nyilatkozattervet...és még kedves voltam...mostmár tényleg menned kell...
Meg voltam lepve,hogy Seb még csak nem is ellenkezik,hanem elfogadón és lehajtott fejjel

indult el kifelé a szobámból. A hajam már félig megszáradt,de még mindig egy szál

törölközőben álltam ott.
   - Tudom,hogy nem csak a te hibád...ő most élvezi a szabadságot és te egy klasz kis kaland

vagy most neki. Tudom,hogy szeret téged...vagy legalábbis kedvel...de ugyanakkor nem vagyok

elragadtatva attól,hogy minden idejét veled tölti...sajnálom...reggel találkozunk...korán

megyünk és gyors,rövid és tömör dologra gondoltam
   - Rendben- sóhajtottam
   - Mark üzente,hogy örül a bornak,de nem ihatja mg,viszont reméli,hogy a hétvége után

együtt fogjátok..ideje mielőbb eldönteni,hogy mit akarsz...csak tanács...
Magamra hagyott. Elterültem az ágyon és nem tudtam aludni,csak néztem a plafont. Legalábbis

ezt hitem. Aztán a telefonra ébredtem.
   - Igen...- szóltam bele álmos hangon
   - Jó lene mielőbb jönnöd...indulnánk...- szólt bele Britta
Nem várt választ,csak kinyomta. Gyorsan magamra kaptam valamit. Annak ellenére,hogy rosszul

ébredtem, vidám voltam. Idegeskedés nélkül hatalmas mosollyal az arcomon mentem a hallba.
   - Guten Morgen- vigyorgott rám Seb
   - Ezzel nem tudok versenyezni,de jó reggelt- nyopmott egy kávét a kezembe Mark
   - Bocsi Sebi,Mark nyert...életet mentett...németül meg beszélek,de nem vagyok oda a

nyelvért...
Mark a "győztem" mosollyal nézett csapattársára. A német nézett rám szomorúan én pedig csak

megpusziltam az arcát.
   - Akkor megisszuk a bort együtt?- tette fel a kérdést a semmiből az ausztrál
   - Milyen bort?
   - Semmilyen bort...nem lényeges...Mark ezt pedig ne itt beszéljük meg kérlek.
Az interjú után a srácok autóba ültek én pedig felmentem a sajtószobába,ahol már izgatottan

várt rám Dan.
   - Emlékeztetnélek rá,hogy együtt dolgozunk...ha elfelejtetted volna,de tudod a magazin

nem azért fizet,hogy pilótákkal bújj ágyba...
   - Ha nem lenne ez a terem tele fotósokkal megütnélek....
A délutánt és az este első felét Seb büntetése miatt egyedül unatkozva töltöttem a

szobámban. Körmöt lakkoztam és közben azon agyaltam,mi lehet Sebastiannal. Írtam is neki

azonnal.
   - Hogy viseled?
   - Unatkozom és közben arra gondolok,lehetnék veled is,de holnap nekem jól kell

mennem...nyernem kell...
   - Nekem pedig alakalmazkodnom...minden oké...te párként tekintesz magunkra?Úgy értem

elszámolással tartozom?
   - Azt hiszem szeretném tudni,hol töltöd az estédet nélkülem...
   - Nyugalom...a szobámban ülök és festem a körmöm...
   - Mi lenne,ha eljönnél hozzám az este?
Nem válaszoltam,mert nem gondoltam helyes lépésnek,de aztán ahogy egyre

többet gondolkodtam,megtetszett az ötlet.
   - Guten Abend- suttogtam amikor a szobába léptem
   - Bia...annyira hiányoztál már nekem- ölelt át
Hirtelen magukkal sodortak az események. Nem akartam kifárasztani,de minden egyes érintése

tökéletessé tette a pillanatot. Vigyáztam arra,hogy ne vegyek ki belőle túl sok energiát,de

segítsek neki kellőképpen ellazulni. Nem voltam benne biztos,hogy a verseny szempontjából helyesen cselekszünk,de jól akartam magam érezni. Reggel felébredtem és jobbnak láttam távozni. Bár szerettem volna hagyni egy cetlit,nem tettem meg. Nem találkoztunk,csak fentről néztem őt a sajtószobából. Csodálatosan éreztem magam vele az előző éjjel annak ellenére,hogy nem is mertem remélni,hogy újra szeretni tudok majd és lefeküdni vele nem csak  szórakozás volt,hanem őszinte és tiszta érzelem. Boldog voltam. Hihetetlenül boldog. Ebben a pillanatban azonban Seb a falban landolt. Nagyon ideges lettem és rohantam le hozzá.
   - Nem mennék be...most épp dobálja a cuccokat...- figyelmeztetett Tommi
   - Szeret...én is őt..minden rendben...
   - Ahogy akarod...
Bementem hozzá. Épp gyümölcsöket dobált a turmixba.
   - Héé...sajnálom,hogy kifárasztottalak,nyilván az én hibám,de a pontokat holnap osztják...
    - Képtelen lettél volna reggalig maradni,ugye?Csak egy olyan kaland voltam,mint a többi nem igaz?Gondolom Markkal is ugyanezt csináltad...menő lefeküdni egy pilótával,igaz?
    - Seb mégis miről beszélsz?
    - Arról,hogy ha maradsz talán nem ezen agyalok az időmérő közben és talán nem a 17. helyről rajtolok...viszlát...
    - Mi az,hogy viszlát?- kérdeztem vissza
    - Az,hogy tűnj a szobámból az életemből meg pláne...az...

Tudom,hogy vagy ezer éve nem írtam...sok minden volt,de ma vagy holnap érkezem egy új résszel...addigis megírhatnátok kommentben,hogy ki kinek szurkol csak hogy felmérjem,mi legyen Bianca sorsa szerintetek :) Puszilok mindenkit és bocsánat a várakozásért :$

Döntés előtt....

Előszöris bocsánat,hogy sokáig nem írtam...azt sem tudom hol áll a fejem,de 2-3 hét múlva már lesz időm :)) Remélem megérte  a várakozást a rész :)) Olvassátok annyi szeretettel,amennyivel írtam :)) Puszi

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem akartam hinni a fülemnek. Csak álltam és néztem magam elé.

-          Ez nem lehet igaz…én most…most megyek és elmondom Sebnek,hogy mit tettem…

-          Ne menj…

-          De megyek…

-          Ne már…- fogta meg a karom- nem történt semmi…vicceltem…tudom,rossz poén volt…kiütötted magad,ágyba tettelek,aztán én lefeküdtem a padlóra…nem volt kényelmes,ezért melléd másztam,de akkor meg akartál csókolni…jelzem egyszer sikerült…és ha akartam volna,megtörténik a többi is,de nem használtalak ki…így volt korrekt….

-          Akkor nem feküdtünk le egymással?

-          Ha szigorúan szó szerint vesszük akkor de…de nem volt köztünk testi kapcsolat ha erre gondolsz…

-          Megcsókoltalak?- kérdeztem bután

-          Meg…már nem tudtam mit tenni…

-          Te szegény…- nevettem el magam

-          Nem volt egyszerű kimászni az ágyból,amikor felajánlottad,hogy szórakoztatsz….

-          Soha többé bort…komolyan…

-          Mi lesz most?- kérdezte komolyra fordítva a szót

Nem válaszoltam,csak puszit nyomtam az arcára és kimentem. Egyenesen a szobámba. A rögzítőn Britta üzenete várt,amelyben közölte,minden rendben van a kis ügyünkkel kapcsolatban és elsimította a dolgokat. További 2 üzenet várt. Seb ömlengős szerelmi vallomása mellett Anette  köszönetnyilvánítása a csokiért. Seb a vallomás mellé beiktatott egy randifelkérést is,aminek igazán örültem . Miután választottam erre egy ruhát lementem a recepcióra és küldettem egy üveg vörösbort Marknak a következő üzenettel:

„Köszönöm a szép estét és azt,hogy hidegfejű tudtál maradni…hogy hogyan tovább,azt nemsokára megtudod…egy olyan puszi amit este kaptál :P”

Miután ezzel is megvoltam nekiláttam a cikknek. Bár nem tudtam,mit akarok írni,a sorok csak teltek és teltek. Kopogtak. Dan volt,akit az érkezésünk óta nem igazán láttam.

-          Gondoltam a cikkedhez talán jól jönne pár kép…tudod…közös kiküldetésen vagyunk itt…

-          Köszi a képeket…jobb lesz ha most mész…

-          Jobb ha végre eldöntöd,mit akarsz…

-          Igazad van…- toltam ki a szobából

Elővettem a legszexibb ruhát a bőröndömből és letettem az ágyra. Ekkor kopogtak. Seb állt az ajtóban egy szál rózsával és egy elbűvölő mosollyal az arcán.

-          Gondoltam ha már papíron pár vagyunk,mi lenne,ha vacsorázni vinnélek…

-          Holnap korán kelsz,nem?

-          Te is…az edzés előtt egy sajtótájékoztató vár ránk….

-          Akkor?

-          Kérlek….- nézett boci szemekkel

-          Na jó- mosolyogtam rá

Felvettem a ruhát,aztán beleugrottam a magassarkúmba. Szerettem volna azt hinni,hogy minden amit teszek helyes,de bennem volt,hogy talán nem ez a helyes út. A vacsora jól sikerült. Rengeteget nevettünk és ez nekem nagyon hiányzott.

-          Mi a véleményed a versenyhétvégés szexről?

-          Hogy?- nyelte félre a baracklevet ami épp a szájában volt

-          Elméleti kérdés…kutató újságíró…vagy ilyesmi vagyok….

-          Nos nem végeztem elég kutatást…

-          Én sem…nyilván…

-          Veled megtenném…- ejtette el

Nem tudtam válaszolni,mert igazán nem is akartam. Ez a mondat utalt arra,amit nem akartam hallani. Éppen azért,mert én is kívántam őt és ez megijesztett. Az ő hotelszobájában folytatódott az este. Beszélgettünk. Tökéletesen megnyíltam,pedig nem gondoltam,hogy így lesz. Elmondtam a csókot Markkal. Mintha beszámolóval tartoznék. Pedig nem…

-          Nem biztos,hogy akarom tudni mi volt az este hátralevő részében- szakította félbe a vallomásom

-          Történetesen semmi….aludtunk…külön…

-          Nem tudom miért,de hiszek neked…- csúszott közelebb

Éreztem,ahogy szép fokozatosan veszítem el a kontrollt,így végül megcsókoltam. Tudtam,hogy ha most nem állunk le nem lesz jó vége.

-          Jobb ha mész- néztem rá

-          Azt hiszem igazad van..- ismerte be- de szeretném leszögezni,hogy soha,de soha nem akartam még ennyire maradni…

-          Seb ezt most komolyan ne….- kértem kétségbeeséssel a hangomban

-          Jó…már itt sem vagyok csak még egy kérdés…lennél a nem csak papíron barátnőm?

-          Majd megmondom…- ejtettem el egy halvány mosolyt,ami valószínűleg a világ legrövidebb ideig tartó mosolya volt.

Miután elment beültem egy kád forró vízbe. Próbáltam átgondolni a dolgokat,de nem voltam pontosan tisztában azzal,mit is csinálok éppen. Mark kedves volt hozzám…de vajon miért? Seb iránt pedig olyan sodró érzelmi lavina kerített hatalmába,amilyen még soha azelőtt…A közelében egyszerűen nehezemre esett megmaradni annak a racionális Biancának,aki általában voltam. A gondolatmenetemet kopogás szakította félbe. Magamra tekertem egy törölközőt,ami épp a kezem ügyébe esett.

-          Seb?Mit keresel itt?

-          Nem akarok tovább várni…veled akarok lenni….

-          Seb kérlek….ezt hagyd abba…- ellenkeztem miközben próbált megcsókolni

-          Nem vagy valami határozott….tudom jól,hogy te is azt akarod,amit én….

Bármennyire is igaza volt,nem tehettem meg. Muszáj volt minden akaraterőmmel ellenállnom. Ekkor sétált a folyosón Britta,és a nyitott ajtónál meglátta Sebet egy pillanatra.

-          Sebastian…irány a szobádba…mit művelsz úgy mégis?Te pedig Bianca…hogy lehetsz ennyire felelőtlen…? A holnapi napja múlik azon,kipiheni-e magát…

-          De hát én nem…- próbáltam védekezni,de nem volt értelme