Azért megpróbáltam…
- Ez nem az,aminek látszik…
- Nyilván… - lökte oda gúnyosan- de pontosan minek is látszik?
- Nem tudom…- ismertem be
- Hééé haver nyugalom nem feküdtem le vele…- vágott közbe Mark
- Nem?Hála az égnek…- suttogtam
- Ez igazán érdekfeszítő,de nem emiatt jöttem-jelentette ki
Egy puszit nyomtam Mark arcára majd kisétáltam a szobából. Hanna hatalmas csomagokkal költözött épp egy másik szobába. Nem értettem,de nem akartam bámulni. A cipőm a kezemben volt és ballagtam szép lassan a szobám felé. A fejem zúgott és igazán érdekelt volna,miről folyik a beszélgetés a két srác közt. Bementem a szobámba és reflexesen megnyomtam az üzenetrögzítőt. Egy gépies hang szólalt meg és vontatva mondta be:
„Önnek 3 új üzenete van”
- Még mondja valaki,hogy nem vagyok népszerű…
Az első üzenet Anette-től volt…
- Helló emlékszel még rám?Állítólag a legjobb barátnőd vagyok,akit napok óta fel sem hívtál. Kérlek mindenképp hívj majd fel.
- Nem úgy megy,hogy mindenre van időm…következő…
- Bianca hol voltál az éjjel?Aggódtam…hívj…
- Daniel a nemnek melyik felét nem érted édeske?Következő...
- A cikk vázlatát vasárnap este 6-ig legkésőbb…édes címlap…csókollak
- Címlap?- néztem meglepetten magam elé
Letusoltam,átöltöztem és lementem a recepcióra.
- Jó napot!Egy doboz bonbont küldenék a következő üzenettel: „Bocsi Anette de nagyon zajlik az élet…ha hazaértem vásárolunk megígérem…készítsd a filmeket…puszi:Bia” és kérem küldje Londonba erre a címre(gyöngybetűkkel kanyarítottam a címet egy kis lapra) és lenne még egy a mai magazinokból…
- Azt mindjárt gondoltam…jó kép Önről…
- Én már tényleg nem értek…semmit…
„Érdekes szerelmi háromszög alakul a Red Bull háza táján”- állt a címoldalon alatta a Markkal közös képem mellette pedig a pillanat,ahol Sebnek háttal morcosan állok
- Ez nem lehet igaz….- mondtam halkan
Beszálltam a liftbe és amint felértem kétségbeesetten kezdtem ütni Mark ajtaját. Seb jött ki. A kezébe nyomtam a lapot. Nevetni kezdett,aztán Marknak is megmutatta.
- Hát ez nagyon jó…- kacagott az ausztrál
- Mi ebben a jó?- álltam ledermedve
- Milyen érzés a túloldalon?Britta majd lerendezi…csak azért jó,ha érzed,hogy milyen érzés a kamera túloldalán állni….- nézett Seb mosolyogva
- Tényleg szeretsz?- álltam oda fél centire tőle
- Attól tartok…
- Akkor miért van barátnőd?
- Arra a csajra gondolsz aki mostantól a 2110-esben lakik?
- Szegény lány…ribancnak érzem magam…
- Az is vagy…nem emlékszel arra,hogy mit kerestél Mark ágyában…
- Engem hagyjatok ki ebből…- vonta ki magát az említett úriember
- Mondott már neked ribanc nemet?
- Emlékeim szerint nem….
- Akkor csak figyelj…velem senki nem beszél így…auf wiedersehen…
Kijöttem. Szó szerint belefutottam Tommiba,aki azonnal Anette-ről kérdezett. Udvariasan válaszoltam,aztán a szobám felé mentem. Bocsánatot akartam kérni Hannától,de végül meggondoltam magam. Mint egy őrült forgolódtam a folyosón. Végül inkább a pályára mentem taxival. A taxis is felismert a címlapról és ezt nem vettem túl jó néven. A programok című mappát nyitottam fel,amelyben hatalmas betűkkel felírva szerepelt: JENSON BUTTON INTERJÚ
Mint azt mindenki jól tudta,de a legjobban én, Seb Jens jó barátja. Így ehhez az interjúhoz semmi kedvem sem volt.
- Bius…- lépett mellém az alany és egy puszit nyomott az arcomra
- Jenson…jó újra látni…
- Meghiszem azt…de Seb folyton rólad beszél,szóval lelki szemeim előtt sokat látlak…cuki címlap…egyébként…
- Könyörgöm ne kezdd te is….nem történt semmi Mark és köztem és Seb szeret…én is őt…de nem lesz köztünk soha semmi…na bumm…
- Buta vagy…
- Nem a te tiszted ezt eldönteni…és nem ezért vagyok itt…
- Bocsánat…dolgozzunk…
- Kösz…
Végigcsináltam a „mit gondolsz meglesz a második hely a bajnokságban?” interjút és mosolyogva távoztam. Persze ez nem volt igazi mosoly. Felhívtam Anettet,de nem vette fel. Aztán eszembe jutott,hogy nyilván a suliban dekkol szegény. Aztán Britta hívására válaszoltam és megkértem,hogy sürgősen bogozzuk ki az ügyet. Közölte,hogy az egyetlen módja ennek az,ha kiállunk 3-an a média elé és elmondjuk,mi a valóság. Csak hát nekem sem volt halvány fogalmam sem. Mark is vonzó volt a számomra. Talán nem mint férfi, csak mint ember,de valamit éreztem ez biztos volt. Azt pedig nem akartam mindenki előtt kimondani,hogy szeretem Sebet. Úgy döntöttem,le kell ülnünk,hogy hármasban megbeszéljük,milyen sztorit fogunk mondani. A két fiú úgy várt rám,mint egy ítélőbizottság. Tördelni kezdtem a kezeimet.
- Akkor?
- A hivatalos verzió,hogy egy pár vagytok Sebbel és én csak segítettem elsimítani egy veszekedést,de közted és köztem nem történt semmi…
- Nem vagyunk együtt…- mormogtam lesütött szemmel…
- Ami késik nem múlik…- állt mellém Seb – de most mennem kell…
Puszit nyomott a számra és kisétált. Amikor elment Mark felállt,közel jött és a szemembe nézett:
- Te is jól tudod,hogy történt…
- Mark semmire sem emlékszem a tegnap estének abból a részéből,amikor feljöttünk ide…
- Lefeküdtél velem Bianca és jó volt…
