Megint mibe keveredtél Bia?

Kiértem végre. Már azt hittem megfulladok. Mark lépett mellém.

-          Friss levegő?- kérdezte

-          Csak egy kicsit…kissé felforrósodott a helyzet…

-          A csókra gondolsz a kisherceggel?

-          Miért hívod így…?

-          Hadd ne fejtsem ki…- kezdett nevetni- viszont itt elég hideg van…vedd fel a zakóm…

Magamra terítettem a finom szatén anyagú ruhadarabot. Beszélgetni kezdtem Seb nagy riválisával,a csapattárssal,akivel mindig harcban álltak és meglepően tisztán látta a dolgokat. Bár soha nem kedveltem,jól esett valakinek elsírni a bánatom.

-          Csak egy csók…vedd már lazábbra…- karolta át a derekam- nézd csak ennyi….

Nem csókolt meg és nem is hagytam volna,de Seb és Hanna épp akkor indultak.

Seb szemszöge

Ott álltak egymás karjaiban. Nem értettem.

-          Menj csak a kocsihoz…én kérdezek valamit Marktól…- mondtam Hannanak

-          Rendben- simogatott meg

-          Jó estét… - köszöntem rájuk,amikor odaértem

Bia kilépett Mark öleléséből és elkezdte a földet bámulni. Mark kihúzta magát és büszke arccal nézett rám.

-          Neked is…

-          Seb ez…- kezdett mentegetőzni Bianca- ez nem az,aminek hiszed…

-          Ez már Dan gondja…

-          Nincsenek együtt…csak le kellett valahogy ráznia…

-          Hééé- ütötte meg a nagyszájú ausztrál karját- ez titok volt….

Bianca szemszöge

-          Jobb,ha megyek…

-          Elviszlek…- ajánlotta fel Mark

-          Nem szükséges…megyek taxival…

-          Bia…- szólt utánam Seb

-          Igen? – fordultam vissza reménykedve

-          Mark zakója…

Szó nélkül visszaadtam Marknak és aztán odébb mentem. Seb utánam jött.

-          Mit művelsz?

-          Amit már akkor kellett volna,amikor először éreztem,hogy kellesz…

-          Miről beszélsz?- kérdeztem értetlenül

-          Megtennéd,hogy csendben maradsz egy kicsit és megvárod,hogy elmondjam,hogy szeretlek…?Nincs túl nagy gyakorlatom…

-          Hanna a kocsiban vár te félőrült…

-          Ez mi?Nem erre számítottam bakker…

-          Hagyj most magamra…menj Hannához a kocsiba…

Hátat fordított nekem. Otthagyott. Bár ezt kértem kicsit úgy éreztem összeomlok. Bevallhatta volna akkor,amikor Londonból felhívtam,amikor nem volt tétje,amikor szinglik voltunk mindketten,és szükségünk lett volna a másikra. De nem…ő most tette meg. Szinte éreztem,ahogy lép és lassan beszáll a kocsiba. Aztán elhajtottak. Zokogni kezdtem. Mark mögém lépett a vállamra tette a fejét és a fülembe súgta:

-          Tudom,hogy most fáj,de majd elmúlik…

-          Nem kedvellek Mark,de köszönöm,amit értem teszel…

-          Szimpatikus vagy Bianca…ha tudok,segítek…és együtt megyünk vissza,nincs apelláta…

-          Rendben…- egyeztem bele

Felmentünk a szobájába,mert adnia kellett még valamit nekem. A neki küldött interjúvázlatomat adta vissza. Állítása szerint átolvasva,de tudtam,pilótáéknál ezt nem szokás. Általában ugyanúgy küldik vissza,aztán nyafognak,ha olyat kérdezek,amire nem válaszolnak szívesen.

-          Hozatok egy üveg bort,ha megittuk visszamész a szobádba…így oké?

-          Nem hiszem,hogy jó ötlet…Seb szobája itt van a tiéd mellett…

-          Felnőtt nő vagy és semmi közötök egymáshoz…én pedig nem foglak letámadni…csak egy kis bor jó beszélgetéshez…a fotósod pedig nyilván nem kérhet számon…

-          Na az kéne még…- nevettem- Dan örüljön,hogy még együtt dolgozunk…

-          Akkor maradsz?

-          Miért ne?

-          Ez a beszéd…

Épp akkor éreztem,hogy a telefonom rezeg a táskámban,amikor a bor megérkezett. Gyorsan megnéztem.

-          Történt valami?- kérdezte Mark,miközben felém tartott két pohárral

-          Seb írt…

-          Megnézed?Ha nem akarod,ne tedd…csak elrontja a kedved…

-          Érdekel…

„Felejtsd el,amit mondtam….látom nem kölcsönös….szép életet Bianco Nero…remélem soha nem felejted el az óriáskereket velem…én soha nem fogom…Sebastian Vettel”

-          Az aláírással távol akar helyezkedni a szerelmünktől,ugye?- nyújtottam a telefont újdonsült lelkitársamnak

-          Attól tartok…de szeret téged…amióta csapattársak vagyunk,nem vigyorgott annyit,mint az elmúlt időszakban,amióta ismer…azóta esküszöm kedvelem…

-          Ez már nem számít….

-          De számít…de most egy kicsit várjatok…- javasolta

Elkezdtük fogyasztani a bort,aztán újabbat és újabbat,de egy idő után egyedül ittam. Reggel az ágyában ébredtem. Ő már nem volt ott,de hamarosan megérkezett egy kávéval.

-          Nem tudom,szereted-e,de szerintem rád fér- kacsintott

Nagyon féltem. Semmire nem emlékeztem és nagyon féltem,hogy esetleg történt valami. A baj az volt,hogy Seb átjött,hogy tanácsot kérjen Marktól,hisz látott minket beszélgetni. Kicsit úgy éreztem a nem az aminek látszik magyarázat itt már kevés lesz…