Változások

2 hét elteltével még mindig fura volt az egész. Sokat voltam Sebastian közelében,mivel folyamatosan elkísértem a központba a férjemet. Ha valaki meg akart szólítani folyton a Mrs. Webber nevet használták,ami fura volt és kissé feszélyezett. Soha nem csaltam meg a férjem,de begolyóztam volna,ha csak ellenőrzés alatt lehettem volna azzal,akit szeretek. A köztes időben Anette kísért a vizsgálatokra.  Tartotta bennem a lelket,amikor már fel akartam adni. A kis Webber baba szépen fejlődött és kezdtem hozzászokni a gondolathoz. Egyik este a csapatbuli után sofőr vitt haza minket,mivel Mark pezsgőzött a többiekkel.

-          Sokat vagy vele…túl sokat is…

-          Mark ezt ne kezdjük el,a feleséged vagyok és nem a tulajdonod…

A sofőr már többször hátranézett,de nem mert szólni amikor Mark ordibált velem. Kiszálltunk. Úgy vágta be az ajtót,hogy majdnem kiszakadt.

-          Uram kérem óvatosabban…

-          Ez az én kocsim…formaság,hogy nem tudom most vezetni…

-          Elnézést uram…soha többé nem szólok bele a nagy emberek dolgába…

-          Köszönjük a szolgálatait- nyújtottam át egy kis pénzt a sofőrnek,majd elindultam a férjem után

Soha nem láttam még ennyire fölényeskedőnek. Ettől kezdve nem szóltunk egymáshoz,még a vacsorát is teljes csendben fogyasztottuk el,de magamban folyamatosan stresszeltem. Aztán Tommy hívására riadtam fel a gondolataimból.

-          Ide kell jönnöd…- ordította a telefonba

-          Tommy mi a baj?

-          Bulizunk…tunk…de Seb verekedésbe keveredett…sokat ivott és én próbálom megvédeni,de nem hajlandó beszállni a taxiba. Azt mondja látni akar.

-          Én  most nem tudok elmenni…

-          Azt hiszem nem érted…egyedül nem tudom megvédeni…

-          Indulok…

Hívtam egy taxit. A nagy sietségben viszont elfelejtettem megkérdezni a helyet. A megérzéseimre hagyatkoztam,és bejött. A hely,ahol először ittunk meg egy italt miután visszaérkeztünk a városba. Az arca véres volt,a barátja pedig mellette állt.

-          Mi történt?- kuporodtam mellé

-          A csávó azt mondta kurva vagy és hogy a pénzünk kell neked…

-          Te miattam verekedtél?

Remegtem az idegtől. Görcsölt ugyan a hasam,de abban a percben nem érdekelt. Letérdeltem,hogy egy szintben legyünk.

-          Rajtad van a gyűrűm…- hajtotta a vállamra a fejét

-          Nem veszem le sohasem…a testem az övé a lelkem a tiéd örökre…

-          Válj el…

-          Szálljunk szépen a taxiba…

-          Köszi…- súgta a fülembe Tommy amikor Seb  végre beszállt- te is velünk jössz?

-          Hívok másik taxit,de azért édes vagy…

Megjött a taxim,beszálltam és hazamentem. Mark a nappaliban várt.

-          Hol voltál?

-          Vészhelyzet volt…Sebnek szüksége volt rám…

-          Jellemző…már megint…tudod mit?Ha nem lenne a gyerek,mi nem lennénk együtt…képtelenség együtt élni veled…

-          Ha aznap este nem élsz vissza a helyzettel,nem lenne a gyerek…hidd el,nekem sem leányálom,hogy hozzád kellett mennem…nem érzek semmit ha megérintesz…

-          Ezért hordod a gyűrűjét is…

-          Hallgass már …nekem nyugalom kell…terhes vagyok a gyerekeddel,emlékszel?

-          Atyaég…véres vagy…

-          Igen Seb  vére van a felsőmön…

-          Nem ott…Jézusom te vérzel…

Lenéztem és alattam egy hatalmas vértócsa állt. Majdnem elájultam.

-          Mit érzel?

-          Fájdalmat…

Azonnal lecipelt a kocsiba.

-          Nem tudok vezetni…- mondta meglepetten- ittam…

-          Most jössz rá?Ide a kulcsot…

-          Menni fog így?

-          Remélem igen…nagyon félek…

Beértünk. Az orvos azonnal egy kórterembe vitt. Aztán megvizsgált. Mire visszatért az eredményekkel,a barátaink  már mind ott voltak. Az ágyam mellett Anette állt és fogta a kezem. Mark  fel-alá mászkált,Sebastian  pedig egy széken feküdt,de folyamatosan az aggodalom sugárzott a hangjából. Jenson a Markkal való barátságára való tekintettel ott virrasztott a barátnőjével,Jessivel együtt. Ő racionálisan látta a dolgokat,bár nem akarta,hogy lássam,mit gondol.

-          Minden rendben lesz- nyugtatott Jess

-          Remélem

Megérkezett a doktor.

-          MrsWebber…beszélnék magukkal négyszemközt…vagyis hat…szóval önnel és a férjével

-          Természetesen….

-          Srácok?-nézett kérdőn Mark

-          Természetesen…kifelé mindenki…- tessékelt ki Jenson mindenkit

-          Az én hibám,sajnálom…- mondta Mark amikor mindenki kiment

-          Drágám…- szorítottam meg a kezét- sajnálok mindent…ezentúl jobban viselkedem majd…

-          Asszonyom,a lényeg,hogy most pihennie kell,méghozzá sokat…nem kelhet fel…hetente egyszer jön hozzám kontrollra,de minden rendben lesz

-          Köszönjük doktor úr,most magunkra hagyna?

-          Persze Mr. Webber…

-          A baráti házasság akár sikeres is lehet…próba?

-          Próba…- mosolyogtam rá 

Már nem akartam semmit sem,csak elszabadulni. Mark ezt észrevette és hazavitt. Kinyitottunk egy üveg bort és nekem újra eszembe jutottak az egykori éjszaka emlékei. Akkor sem használt ki és ezt most sem volt másképp. Előzékeny és kedves volt,ágyba fektetett és indult a kanapéra lefeküdni. Csakhogy én másképp döntöttem. Épp rá akartam mászni,amikor fura dolgot láttam meg a kezén.

-          Hordod a gyűrűdet…- állapítottam meg meglepetten

-          Az év felfedezője vagy…- válaszolt félvállról

-          Érzékeny pontra tapintottam ahogy látom…de mint a barátnődnek,ezt illett volna elmondanod nekem…

-          Ann az életem része…elváltunk,de nem felejtem el azokat az éveket…

Nem mondtam semmit. Minden idétlen próbálkozás lett volna és ezt én is tudtam. Megcsókoltam,és abban a pillanatban ezt komolyan is gondoltam. Ezt követően gyorsan alakult minden. Megtörtént,aminek talán nem kellett volna és gyengének éreztem magam miatta.

Néhány héttel  később folyamatos rosszullétek kezdtek gyötörni. Tudtam,mi ez. Babát vártam méghozzá Marktól. Amikor elmondtam neki,mindenképpen felelősséget akart vállalni. Gyorsított eljárásban 2 hét alatt intéztük el az esküvőt,hogy a baba ne legyen törvénytelen gyermek. Nem voltam lelkes és folyton csak a hasamat bámultam. Mark viszont tiszta erőből küzdött a kapcsolatunkért,ha már így alakult. Sokszor csókolt meg,de én undort kezdtem érezni. Valahogy amíg tilos volt édes volt a csók,de amint muszáj lett keserűvé vált.

-          Nem fog menni…- mondta Anette

-          Micsoda?Nem neked kell egy házasságban élned ami nem működik majd…amiben úgy érzed,megfulladsz és minden egyes érintéstől hányingert kapsz….

-          Pontosan ez az…én nem bírom ezt végignézni és még asszisztálni is…

-          De erre kérlek…

Az esküvő reggelén fájdalmasan ébredtem. Mint akit fejbe vágtak valami tompa tárggyal. Amikor az ember egy reggel úgy ébred, hogy minden vágyáról, céljáról le kell mondania, arra azt hiszem, nincs orvosság. Az egész csapat ott volt,de én senki mást nem hívtam. Seb pontosan olyan szögben ült,hogy végig rálássak. A ceremónia előtt Mark félrehívott.

-          Biztosan ezt akarod?

-          Ühüm…

-          Megtennél nekem valamit?Ne gondolj arra mit akarnak mások…hogy mit akarok én,mit akar a társadalom vagy bárki...senkinek semmi köze hozzá…te mit akarsz…csak ez számítson…

-          Mark Alan Webber…a feleséged akarok lenni,oké?

-          Ez esetben kezdjük…

Amikor Sebastian mellett sétáltam azt mormogta:                                                                             

-          Fogadjunk azt kívánod bár én lennék…

Ránéztem,de el is fordítottam a fejem. Ott álltunk.  Elkezdődött.

-          Bianca szabad akaratodból jöttél-e ide,hogy a melletted álló Markkal házasságot köss?

-          Igen.

-          És te,Mark szabad akaratodból jöttél-e ide,hogy a melletted álló Biancával házasságot köss?

-          Igen…

Seb ült. Engem nézett és olyan arcot vágott,mint egy szomorú kutya. Egyszerűen megadta magát, és elfogadta, hogy az, akit szeretett, többé már nem része a jövőjének, és ez ellen nem tehetett semmit. Próbáltam a lehető legkevesebbszer a szemébe nézni. A ruhám még csak nem is volt menyasszonyos és soha nem hittem volna,hogy az esküvőmön majd azt várom,hogy legyen már vége. Az igennél akartam már tartani,mert féltem,hogy ha még 5 percig állok ott nem lesz belőle.

-          Kijelented-e Bianca,hogy a melletted álló Markot szereted,tiszteled,és vele házasságot kötsz?

-          Igen- nyeltem egy nagyot

-          Kijelented-e Mark,hogy a melletted álló Biancát szereted,tiszteled,és vele házasságot kötsz?

-          Igen.

-          Akkor két aláírást kérek szépen és újabb 2-t a két tanútól. Ha valaki tud okot,amiért ez a házasság nem jöhet létre,szóljon most,vagy hallgasson örökre.

Reméltem,hogy Seb egyszer csak felpattan és azt mondja szeret,de ez nem történt meg.

-          Amennyiben ilyen ok nincs…bemutatom önöknek Mr. és Mrs. Mark Alan Webbert

Láttam,ahogy Sebastian feláll és elmegy. A többiek viszont tapsoltak.

-          Mennünk kell szimulátorozni…- súgta Mark

-          Az esküvőnk napján?- kérdeztem vissza

-          Egy óra múlva…sajnálom Mrs. Webber…de nem akartál lakodalmat…

-          Semmi baj,Mr. Webber…majd elleszek Anette-tel…

A fiúk elmentek mi pedig haza. Már az ő lakása volt az otthonom. Elkezdtem pakolni,amíg Anette a kanapén ült.

-          Jól vagy?- kérdezte

-          Nem tudom,mit kellene éreznem…

-          Gondolom az ember ilyenkor boldog…

-          Én inkább csak azt érzem,hogy ez volt a racionális döntés…

-          Akkor a válasz az,hogy nem vagy jól,de jól döntöttél…

Este volt már,mire a fiúk hazaértek. Újdonsült férjem a számra tette a száját,de azt hiszem egyikünk sem érzett semmit.

-          Ha tehetném, minden régi sebed begyógyítanám. Lecsókolnám ajkadról a félelmet és remegést. De helyette csak csendben remélem, hogy ez a fél szív itt bennem kiegészít benned valamit. Nem áltatom magam,tudom,hogy akit szeretsz,az nem én vagyok…de próbálok majd jó férjed lenni…megígérem…

-          Köszönöm Mark…mindent…a kisbabámnak lesz apukája…és ez egy barátságon alapuló házasság lesz…jó feleség leszek és igazi barátod…

-          Nem beszéltél azóta vele?

-          Nem…- ráztam meg a fejem- félek attól,amit mondana…

-          Furán viselkedett…de kedvesen gratulált nekem…

-          Bocsi…a telefonom…gondolom az anyám…

-          Nyugodtan…

Persze a csengőhangból pontosan tudtam,hogy nem anyukám hív. A kijelzőn a „My Champion „ felirat villogott,amit még az én kis németem  írt bele.

-          Gyere le…ennyivel tartozol…

Nem mondtam neki semmit,csak kinyomtam.

-          Leviszem a szemetet…- hazudtam a férjemnek,aki épp vacsorázott

-          Üdvözlöm Vetteltt- kacsintott rám

Szégyelltem magam és ciki volt,hogy lebuktam. A lépcsőn szinte rohantam. Ő ott állt a lépcső alján.

-          Gyere ide- mondta

-          Én… annyira sajnálom…

-          Mrs. Webber…ma gyönyörűbb,mint valaha…szerettem volna gratulálni a házasságkötésedhez. Elhoztam a gyűrűdet. Tudom,hogy van egy másik,amit a férjedtől kaptál és a másik kezeden viselheted,de én ezt már úgysem adom másnak…remélem emlékszel a napra,amikor ezt vettem neked…tudom ócska bizsu,de emlék…

-          Ha jól tudom a feleséged jobb kezét is díszíti egy gyűrű…elveszítettük egymást…

-          Én…Hanna  belement a válásba…de ez már nem fontos…mégegyszer gratulálok…most pedig mennem kell…

Finoman letörölte az arcomról a kicsorduló könnycseppet.

-          Jóéjszakát Életem- súgta aztán megfordult, beszállt az Infinity-jébe és elhajtott.