2013. július 3., szerda

Változások

2 hét elteltével még mindig fura volt az egész. Sokat voltam Sebastian közelében,mivel folyamatosan elkísértem a központba a férjemet. Ha valaki meg akart szólítani folyton a Mrs. Webber nevet használták,ami fura volt és kissé feszélyezett. Soha nem csaltam meg a férjem,de begolyóztam volna,ha csak ellenőrzés alatt lehettem volna azzal,akit szeretek. A köztes időben Anette kísért a vizsgálatokra.  Tartotta bennem a lelket,amikor már fel akartam adni. A kis Webber baba szépen fejlődött és kezdtem hozzászokni a gondolathoz. Egyik este a csapatbuli után sofőr vitt haza minket,mivel Mark pezsgőzött a többiekkel.
-          Sokat vagy vele…túl sokat is…
-          Mark ezt ne kezdjük el,a feleséged vagyok és nem a tulajdonod…
A sofőr már többször hátranézett,de nem mert szólni amikor Mark ordibált velem. Kiszálltunk. Úgy vágta be az ajtót,hogy majdnem kiszakadt.
-          Uram kérem óvatosabban…
-          Ez az én kocsim…formaság,hogy nem tudom most vezetni…
-          Elnézést uram…soha többé nem szólok bele a nagy emberek dolgába…
-          Köszönjük a szolgálatait- nyújtottam át egy kis pénzt a sofőrnek,majd elindultam a férjem után
Soha nem láttam még ennyire fölényeskedőnek. Ettől kezdve nem szóltunk egymáshoz,még a vacsorát is teljes csendben fogyasztottuk el,de magamban folyamatosan stresszeltem. Aztán Tommy hívására riadtam fel a gondolataimból.
-          Ide kell jönnöd…- ordította a telefonba
-          Tommy mi a baj?
-          Bulizunk…tunk…de Seb verekedésbe keveredett…sokat ivott és én próbálom megvédeni,de nem hajlandó beszállni a taxiba. Azt mondja látni akar.
-          Én  most nem tudok elmenni…
-          Azt hiszem nem érted…egyedül nem tudom megvédeni…
-          Indulok…
Hívtam egy taxit. A nagy sietségben viszont elfelejtettem megkérdezni a helyet. A megérzéseimre hagyatkoztam,és bejött. A hely,ahol először ittunk meg egy italt miután visszaérkeztünk a városba. Az arca véres volt,a barátja pedig mellette állt.
-          Mi történt?- kuporodtam mellé
-          A csávó azt mondta kurva vagy és hogy a pénzünk kell neked…
-          Te miattam verekedtél?
Remegtem az idegtől. Görcsölt ugyan a hasam,de abban a percben nem érdekelt. Letérdeltem,hogy egy szintben legyünk.
-          Rajtad van a gyűrűm…- hajtotta a vállamra a fejét
-          Nem veszem le sohasem…a testem az övé a lelkem a tiéd örökre…
-          Válj el…
-          Szálljunk szépen a taxiba…
-          Köszi…- súgta a fülembe Tommy amikor Seb  végre beszállt- te is velünk jössz?
-          Hívok másik taxit,de azért édes vagy…
Megjött a taxim,beszálltam és hazamentem. Mark a nappaliban várt.
-          Hol voltál?
-          Vészhelyzet volt…Sebnek szüksége volt rám…
-          Jellemző…már megint…tudod mit?Ha nem lenne a gyerek,mi nem lennénk együtt…képtelenség együtt élni veled…
-          Ha aznap este nem élsz vissza a helyzettel,nem lenne a gyerek…hidd el,nekem sem leányálom,hogy hozzád kellett mennem…nem érzek semmit ha megérintesz…
-          Ezért hordod a gyűrűjét is…
-          Hallgass már …nekem nyugalom kell…terhes vagyok a gyerekeddel,emlékszel?
-          Atyaég…véres vagy…
-          Igen Seb  vére van a felsőmön…
-          Nem ott…Jézusom te vérzel…
Lenéztem és alattam egy hatalmas vértócsa állt. Majdnem elájultam.
-          Mit érzel?
-          Fájdalmat…
Azonnal lecipelt a kocsiba.
-          Nem tudok vezetni…- mondta meglepetten- ittam…
-          Most jössz rá?Ide a kulcsot…
-          Menni fog így?
-          Remélem igen…nagyon félek…
Beértünk. Az orvos azonnal egy kórterembe vitt. Aztán megvizsgált. Mire visszatért az eredményekkel,a barátaink  már mind ott voltak. Az ágyam mellett Anette állt és fogta a kezem. Mark  fel-alá mászkált,Sebastian  pedig egy széken feküdt,de folyamatosan az aggodalom sugárzott a hangjából. Jenson a Markkal való barátságára való tekintettel ott virrasztott a barátnőjével,Jessivel együtt. Ő racionálisan látta a dolgokat,bár nem akarta,hogy lássam,mit gondol.
-          Minden rendben lesz- nyugtatott Jess
-          Remélem
Megérkezett a doktor.
-          MrsWebber…beszélnék magukkal négyszemközt…vagyis hat…szóval önnel és a férjével
-          Természetesen….
-          Srácok?-nézett kérdőn Mark
-          Természetesen…kifelé mindenki…- tessékelt ki Jenson mindenkit
-          Az én hibám,sajnálom…- mondta Mark amikor mindenki kiment
-          Drágám…- szorítottam meg a kezét- sajnálok mindent…ezentúl jobban viselkedem majd…
-          Asszonyom,a lényeg,hogy most pihennie kell,méghozzá sokat…nem kelhet fel…hetente egyszer jön hozzám kontrollra,de minden rendben lesz
-          Köszönjük doktor úr,most magunkra hagyna?
-          Persze Mr. Webber…
-          A baráti házasság akár sikeres is lehet…próba?

-          Próba…- mosolyogtam rá 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése