Bár a fejemben a kifogások ezrei keringtek jobbnak láttam befogni a szám. Britta csak mondta

és mondta én meg csak bámultam magam elé. Ahogy Sebre néztem,láttam rajta,hogy ő sem igazán

figyel,sőt,amikor Britta felém fordult grimaszolt is. Olyan volt mint egy szemtelen ovis.

Aztán az óvónéni lerendezte a dolgot.
   - Holnap nincs szabadprogram...bent fogsz ülni velem a szobámban és segítesz

összeállítani a nyilatkozattervet...és még kedves voltam...mostmár tényleg menned kell...
Meg voltam lepve,hogy Seb még csak nem is ellenkezik,hanem elfogadón és lehajtott fejjel

indult el kifelé a szobámból. A hajam már félig megszáradt,de még mindig egy szál

törölközőben álltam ott.
   - Tudom,hogy nem csak a te hibád...ő most élvezi a szabadságot és te egy klasz kis kaland

vagy most neki. Tudom,hogy szeret téged...vagy legalábbis kedvel...de ugyanakkor nem vagyok

elragadtatva attól,hogy minden idejét veled tölti...sajnálom...reggel találkozunk...korán

megyünk és gyors,rövid és tömör dologra gondoltam
   - Rendben- sóhajtottam
   - Mark üzente,hogy örül a bornak,de nem ihatja mg,viszont reméli,hogy a hétvége után

együtt fogjátok..ideje mielőbb eldönteni,hogy mit akarsz...csak tanács...
Magamra hagyott. Elterültem az ágyon és nem tudtam aludni,csak néztem a plafont. Legalábbis

ezt hitem. Aztán a telefonra ébredtem.
   - Igen...- szóltam bele álmos hangon
   - Jó lene mielőbb jönnöd...indulnánk...- szólt bele Britta
Nem várt választ,csak kinyomta. Gyorsan magamra kaptam valamit. Annak ellenére,hogy rosszul

ébredtem, vidám voltam. Idegeskedés nélkül hatalmas mosollyal az arcomon mentem a hallba.
   - Guten Morgen- vigyorgott rám Seb
   - Ezzel nem tudok versenyezni,de jó reggelt- nyopmott egy kávét a kezembe Mark
   - Bocsi Sebi,Mark nyert...életet mentett...németül meg beszélek,de nem vagyok oda a

nyelvért...
Mark a "győztem" mosollyal nézett csapattársára. A német nézett rám szomorúan én pedig csak

megpusziltam az arcát.
   - Akkor megisszuk a bort együtt?- tette fel a kérdést a semmiből az ausztrál
   - Milyen bort?
   - Semmilyen bort...nem lényeges...Mark ezt pedig ne itt beszéljük meg kérlek.
Az interjú után a srácok autóba ültek én pedig felmentem a sajtószobába,ahol már izgatottan

várt rám Dan.
   - Emlékeztetnélek rá,hogy együtt dolgozunk...ha elfelejtetted volna,de tudod a magazin

nem azért fizet,hogy pilótákkal bújj ágyba...
   - Ha nem lenne ez a terem tele fotósokkal megütnélek....
A délutánt és az este első felét Seb büntetése miatt egyedül unatkozva töltöttem a

szobámban. Körmöt lakkoztam és közben azon agyaltam,mi lehet Sebastiannal. Írtam is neki

azonnal.
   - Hogy viseled?
   - Unatkozom és közben arra gondolok,lehetnék veled is,de holnap nekem jól kell

mennem...nyernem kell...
   - Nekem pedig alakalmazkodnom...minden oké...te párként tekintesz magunkra?Úgy értem

elszámolással tartozom?
   - Azt hiszem szeretném tudni,hol töltöd az estédet nélkülem...
   - Nyugalom...a szobámban ülök és festem a körmöm...
   - Mi lenne,ha eljönnél hozzám az este?
Nem válaszoltam,mert nem gondoltam helyes lépésnek,de aztán ahogy egyre

többet gondolkodtam,megtetszett az ötlet.
   - Guten Abend- suttogtam amikor a szobába léptem
   - Bia...annyira hiányoztál már nekem- ölelt át
Hirtelen magukkal sodortak az események. Nem akartam kifárasztani,de minden egyes érintése

tökéletessé tette a pillanatot. Vigyáztam arra,hogy ne vegyek ki belőle túl sok energiát,de

segítsek neki kellőképpen ellazulni. Nem voltam benne biztos,hogy a verseny szempontjából helyesen cselekszünk,de jól akartam magam érezni. Reggel felébredtem és jobbnak láttam távozni. Bár szerettem volna hagyni egy cetlit,nem tettem meg. Nem találkoztunk,csak fentről néztem őt a sajtószobából. Csodálatosan éreztem magam vele az előző éjjel annak ellenére,hogy nem is mertem remélni,hogy újra szeretni tudok majd és lefeküdni vele nem csak  szórakozás volt,hanem őszinte és tiszta érzelem. Boldog voltam. Hihetetlenül boldog. Ebben a pillanatban azonban Seb a falban landolt. Nagyon ideges lettem és rohantam le hozzá.
   - Nem mennék be...most épp dobálja a cuccokat...- figyelmeztetett Tommi
   - Szeret...én is őt..minden rendben...
   - Ahogy akarod...
Bementem hozzá. Épp gyümölcsöket dobált a turmixba.
   - Héé...sajnálom,hogy kifárasztottalak,nyilván az én hibám,de a pontokat holnap osztják...
    - Képtelen lettél volna reggalig maradni,ugye?Csak egy olyan kaland voltam,mint a többi nem igaz?Gondolom Markkal is ugyanezt csináltad...menő lefeküdni egy pilótával,igaz?
    - Seb mégis miről beszélsz?
    - Arról,hogy ha maradsz talán nem ezen agyalok az időmérő közben és talán nem a 17. helyről rajtolok...viszlát...
    - Mi az,hogy viszlát?- kérdeztem vissza
    - Az,hogy tűnj a szobámból az életemből meg pláne...az...

Tudom,hogy vagy ezer éve nem írtam...sok minden volt,de ma vagy holnap érkezem egy új résszel...addigis megírhatnátok kommentben,hogy ki kinek szurkol csak hogy felmérjem,mi legyen Bianca sorsa szerintetek :) Puszilok mindenkit és bocsánat a várakozásért :$