Változások

2 hét elteltével még mindig fura volt az egész. Sokat voltam Sebastian közelében,mivel folyamatosan elkísértem a központba a férjemet. Ha valaki meg akart szólítani folyton a Mrs. Webber nevet használták,ami fura volt és kissé feszélyezett. Soha nem csaltam meg a férjem,de begolyóztam volna,ha csak ellenőrzés alatt lehettem volna azzal,akit szeretek. A köztes időben Anette kísért a vizsgálatokra.  Tartotta bennem a lelket,amikor már fel akartam adni. A kis Webber baba szépen fejlődött és kezdtem hozzászokni a gondolathoz. Egyik este a csapatbuli után sofőr vitt haza minket,mivel Mark pezsgőzött a többiekkel.

-          Sokat vagy vele…túl sokat is…

-          Mark ezt ne kezdjük el,a feleséged vagyok és nem a tulajdonod…

A sofőr már többször hátranézett,de nem mert szólni amikor Mark ordibált velem. Kiszálltunk. Úgy vágta be az ajtót,hogy majdnem kiszakadt.

-          Uram kérem óvatosabban…

-          Ez az én kocsim…formaság,hogy nem tudom most vezetni…

-          Elnézést uram…soha többé nem szólok bele a nagy emberek dolgába…

-          Köszönjük a szolgálatait- nyújtottam át egy kis pénzt a sofőrnek,majd elindultam a férjem után

Soha nem láttam még ennyire fölényeskedőnek. Ettől kezdve nem szóltunk egymáshoz,még a vacsorát is teljes csendben fogyasztottuk el,de magamban folyamatosan stresszeltem. Aztán Tommy hívására riadtam fel a gondolataimból.

-          Ide kell jönnöd…- ordította a telefonba

-          Tommy mi a baj?

-          Bulizunk…tunk…de Seb verekedésbe keveredett…sokat ivott és én próbálom megvédeni,de nem hajlandó beszállni a taxiba. Azt mondja látni akar.

-          Én  most nem tudok elmenni…

-          Azt hiszem nem érted…egyedül nem tudom megvédeni…

-          Indulok…

Hívtam egy taxit. A nagy sietségben viszont elfelejtettem megkérdezni a helyet. A megérzéseimre hagyatkoztam,és bejött. A hely,ahol először ittunk meg egy italt miután visszaérkeztünk a városba. Az arca véres volt,a barátja pedig mellette állt.

-          Mi történt?- kuporodtam mellé

-          A csávó azt mondta kurva vagy és hogy a pénzünk kell neked…

-          Te miattam verekedtél?

Remegtem az idegtől. Görcsölt ugyan a hasam,de abban a percben nem érdekelt. Letérdeltem,hogy egy szintben legyünk.

-          Rajtad van a gyűrűm…- hajtotta a vállamra a fejét

-          Nem veszem le sohasem…a testem az övé a lelkem a tiéd örökre…

-          Válj el…

-          Szálljunk szépen a taxiba…

-          Köszi…- súgta a fülembe Tommy amikor Seb  végre beszállt- te is velünk jössz?

-          Hívok másik taxit,de azért édes vagy…

Megjött a taxim,beszálltam és hazamentem. Mark a nappaliban várt.

-          Hol voltál?

-          Vészhelyzet volt…Sebnek szüksége volt rám…

-          Jellemző…már megint…tudod mit?Ha nem lenne a gyerek,mi nem lennénk együtt…képtelenség együtt élni veled…

-          Ha aznap este nem élsz vissza a helyzettel,nem lenne a gyerek…hidd el,nekem sem leányálom,hogy hozzád kellett mennem…nem érzek semmit ha megérintesz…

-          Ezért hordod a gyűrűjét is…

-          Hallgass már …nekem nyugalom kell…terhes vagyok a gyerekeddel,emlékszel?

-          Atyaég…véres vagy…

-          Igen Seb  vére van a felsőmön…

-          Nem ott…Jézusom te vérzel…

Lenéztem és alattam egy hatalmas vértócsa állt. Majdnem elájultam.

-          Mit érzel?

-          Fájdalmat…

Azonnal lecipelt a kocsiba.

-          Nem tudok vezetni…- mondta meglepetten- ittam…

-          Most jössz rá?Ide a kulcsot…

-          Menni fog így?

-          Remélem igen…nagyon félek…

Beértünk. Az orvos azonnal egy kórterembe vitt. Aztán megvizsgált. Mire visszatért az eredményekkel,a barátaink  már mind ott voltak. Az ágyam mellett Anette állt és fogta a kezem. Mark  fel-alá mászkált,Sebastian  pedig egy széken feküdt,de folyamatosan az aggodalom sugárzott a hangjából. Jenson a Markkal való barátságára való tekintettel ott virrasztott a barátnőjével,Jessivel együtt. Ő racionálisan látta a dolgokat,bár nem akarta,hogy lássam,mit gondol.

-          Minden rendben lesz- nyugtatott Jess

-          Remélem

Megérkezett a doktor.

-          MrsWebber…beszélnék magukkal négyszemközt…vagyis hat…szóval önnel és a férjével

-          Természetesen….

-          Srácok?-nézett kérdőn Mark

-          Természetesen…kifelé mindenki…- tessékelt ki Jenson mindenkit

-          Az én hibám,sajnálom…- mondta Mark amikor mindenki kiment

-          Drágám…- szorítottam meg a kezét- sajnálok mindent…ezentúl jobban viselkedem majd…

-          Asszonyom,a lényeg,hogy most pihennie kell,méghozzá sokat…nem kelhet fel…hetente egyszer jön hozzám kontrollra,de minden rendben lesz

-          Köszönjük doktor úr,most magunkra hagyna?

-          Persze Mr. Webber…

-          A baráti házasság akár sikeres is lehet…próba?

-          Próba…- mosolyogtam rá 

Már nem akartam semmit sem,csak elszabadulni. Mark ezt észrevette és hazavitt. Kinyitottunk egy üveg bort és nekem újra eszembe jutottak az egykori éjszaka emlékei. Akkor sem használt ki és ezt most sem volt másképp. Előzékeny és kedves volt,ágyba fektetett és indult a kanapéra lefeküdni. Csakhogy én másképp döntöttem. Épp rá akartam mászni,amikor fura dolgot láttam meg a kezén.

-          Hordod a gyűrűdet…- állapítottam meg meglepetten

-          Az év felfedezője vagy…- válaszolt félvállról

-          Érzékeny pontra tapintottam ahogy látom…de mint a barátnődnek,ezt illett volna elmondanod nekem…

-          Ann az életem része…elváltunk,de nem felejtem el azokat az éveket…

Nem mondtam semmit. Minden idétlen próbálkozás lett volna és ezt én is tudtam. Megcsókoltam,és abban a pillanatban ezt komolyan is gondoltam. Ezt követően gyorsan alakult minden. Megtörtént,aminek talán nem kellett volna és gyengének éreztem magam miatta.

Néhány héttel  később folyamatos rosszullétek kezdtek gyötörni. Tudtam,mi ez. Babát vártam méghozzá Marktól. Amikor elmondtam neki,mindenképpen felelősséget akart vállalni. Gyorsított eljárásban 2 hét alatt intéztük el az esküvőt,hogy a baba ne legyen törvénytelen gyermek. Nem voltam lelkes és folyton csak a hasamat bámultam. Mark viszont tiszta erőből küzdött a kapcsolatunkért,ha már így alakult. Sokszor csókolt meg,de én undort kezdtem érezni. Valahogy amíg tilos volt édes volt a csók,de amint muszáj lett keserűvé vált.

-          Nem fog menni…- mondta Anette

-          Micsoda?Nem neked kell egy házasságban élned ami nem működik majd…amiben úgy érzed,megfulladsz és minden egyes érintéstől hányingert kapsz….

-          Pontosan ez az…én nem bírom ezt végignézni és még asszisztálni is…

-          De erre kérlek…

Az esküvő reggelén fájdalmasan ébredtem. Mint akit fejbe vágtak valami tompa tárggyal. Amikor az ember egy reggel úgy ébred, hogy minden vágyáról, céljáról le kell mondania, arra azt hiszem, nincs orvosság. Az egész csapat ott volt,de én senki mást nem hívtam. Seb pontosan olyan szögben ült,hogy végig rálássak. A ceremónia előtt Mark félrehívott.

-          Biztosan ezt akarod?

-          Ühüm…

-          Megtennél nekem valamit?Ne gondolj arra mit akarnak mások…hogy mit akarok én,mit akar a társadalom vagy bárki...senkinek semmi köze hozzá…te mit akarsz…csak ez számítson…

-          Mark Alan Webber…a feleséged akarok lenni,oké?

-          Ez esetben kezdjük…

Amikor Sebastian mellett sétáltam azt mormogta:                                                                             

-          Fogadjunk azt kívánod bár én lennék…

Ránéztem,de el is fordítottam a fejem. Ott álltunk.  Elkezdődött.

-          Bianca szabad akaratodból jöttél-e ide,hogy a melletted álló Markkal házasságot köss?

-          Igen.

-          És te,Mark szabad akaratodból jöttél-e ide,hogy a melletted álló Biancával házasságot köss?

-          Igen…

Seb ült. Engem nézett és olyan arcot vágott,mint egy szomorú kutya. Egyszerűen megadta magát, és elfogadta, hogy az, akit szeretett, többé már nem része a jövőjének, és ez ellen nem tehetett semmit. Próbáltam a lehető legkevesebbszer a szemébe nézni. A ruhám még csak nem is volt menyasszonyos és soha nem hittem volna,hogy az esküvőmön majd azt várom,hogy legyen már vége. Az igennél akartam már tartani,mert féltem,hogy ha még 5 percig állok ott nem lesz belőle.

-          Kijelented-e Bianca,hogy a melletted álló Markot szereted,tiszteled,és vele házasságot kötsz?

-          Igen- nyeltem egy nagyot

-          Kijelented-e Mark,hogy a melletted álló Biancát szereted,tiszteled,és vele házasságot kötsz?

-          Igen.

-          Akkor két aláírást kérek szépen és újabb 2-t a két tanútól. Ha valaki tud okot,amiért ez a házasság nem jöhet létre,szóljon most,vagy hallgasson örökre.

Reméltem,hogy Seb egyszer csak felpattan és azt mondja szeret,de ez nem történt meg.

-          Amennyiben ilyen ok nincs…bemutatom önöknek Mr. és Mrs. Mark Alan Webbert

Láttam,ahogy Sebastian feláll és elmegy. A többiek viszont tapsoltak.

-          Mennünk kell szimulátorozni…- súgta Mark

-          Az esküvőnk napján?- kérdeztem vissza

-          Egy óra múlva…sajnálom Mrs. Webber…de nem akartál lakodalmat…

-          Semmi baj,Mr. Webber…majd elleszek Anette-tel…

A fiúk elmentek mi pedig haza. Már az ő lakása volt az otthonom. Elkezdtem pakolni,amíg Anette a kanapén ült.

-          Jól vagy?- kérdezte

-          Nem tudom,mit kellene éreznem…

-          Gondolom az ember ilyenkor boldog…

-          Én inkább csak azt érzem,hogy ez volt a racionális döntés…

-          Akkor a válasz az,hogy nem vagy jól,de jól döntöttél…

Este volt már,mire a fiúk hazaértek. Újdonsült férjem a számra tette a száját,de azt hiszem egyikünk sem érzett semmit.

-          Ha tehetném, minden régi sebed begyógyítanám. Lecsókolnám ajkadról a félelmet és remegést. De helyette csak csendben remélem, hogy ez a fél szív itt bennem kiegészít benned valamit. Nem áltatom magam,tudom,hogy akit szeretsz,az nem én vagyok…de próbálok majd jó férjed lenni…megígérem…

-          Köszönöm Mark…mindent…a kisbabámnak lesz apukája…és ez egy barátságon alapuló házasság lesz…jó feleség leszek és igazi barátod…

-          Nem beszéltél azóta vele?

-          Nem…- ráztam meg a fejem- félek attól,amit mondana…

-          Furán viselkedett…de kedvesen gratulált nekem…

-          Bocsi…a telefonom…gondolom az anyám…

-          Nyugodtan…

Persze a csengőhangból pontosan tudtam,hogy nem anyukám hív. A kijelzőn a „My Champion „ felirat villogott,amit még az én kis németem  írt bele.

-          Gyere le…ennyivel tartozol…

Nem mondtam neki semmit,csak kinyomtam.

-          Leviszem a szemetet…- hazudtam a férjemnek,aki épp vacsorázott

-          Üdvözlöm Vetteltt- kacsintott rám

Szégyelltem magam és ciki volt,hogy lebuktam. A lépcsőn szinte rohantam. Ő ott állt a lépcső alján.

-          Gyere ide- mondta

-          Én… annyira sajnálom…

-          Mrs. Webber…ma gyönyörűbb,mint valaha…szerettem volna gratulálni a házasságkötésedhez. Elhoztam a gyűrűdet. Tudom,hogy van egy másik,amit a férjedtől kaptál és a másik kezeden viselheted,de én ezt már úgysem adom másnak…remélem emlékszel a napra,amikor ezt vettem neked…tudom ócska bizsu,de emlék…

-          Ha jól tudom a feleséged jobb kezét is díszíti egy gyűrű…elveszítettük egymást…

-          Én…Hanna  belement a válásba…de ez már nem fontos…mégegyszer gratulálok…most pedig mennem kell…

Finoman letörölte az arcomról a kicsorduló könnycseppet.

-          Jóéjszakát Életem- súgta aztán megfordult, beszállt az Infinity-jébe és elhajtott.

Az esküvő

Ahogy egyre közeledett az esküvő napja,kezdtem egyre inkább feszültté válni. Végül eljött a nagy nap. Csakhogy nem az enyém,hanem Hanna-é. A csajszié,akinek fogalma sem volt róla,mit él át Seb,hogy mi az ami mosolyt csal az arcára így 25 évesen és arról sem,mik a céljai jelenleg. Ő a tini Sebastiant ismerte kifogástalanul. De nem azt,aki Seb valójában volt. A jelenlegi Sebet én ismertem a legjobban. Mark 10-re jött értem. A gardróbban matattam. Kiválasztottam egy ruhát,de a fejemben csengett anyukám mondata: Ne vegyél fel fehéret esküvőre,hacsak nem te vagy az ara…Végül egy kék kis ruha mellett döntöttem. A hajamat nagy loknikra göndörítettem és egy szolid sminkkel dobtam fel az összhatást. A cipősszekrényhez mentem,ami a szenvedélyes cipőimádatomnak köszönhetően teli volt. Kivettem egy sima fekete magassarkút. Mire kész lettem Mark meg is érkezett.

-          Na hozom a szintet?- léptem ki a szobából

-          Csodálatos vagy…- nézett szinte tátott szájjal

-          Asszem ez volt a cél- mosolyodtam el halványan

Az úton egy szót sem szóltam. Amikor megérkeztünk azonnal készült rólunk egy csomó fotó. A násznép 3 klikkre tagolódott. Hanna családja talpig sznobizmusban, pasztell színeket viselve eljátszotta,hogy előkelőbbek bárkinél. Seb családja a maga vicces kedvességében tündökölt. A harmadik klikk az volt,amibe mi is tartoztunk és ahova azonnal csatlakoztunk is: A Forma-1-es csapat.

-          Jó reggelt…Bianca…mesésen festesz- bókolt szinte azonnal  Christian

-          Köszönöm- színleltem mosolyt miközben úgy éreztem megfulladok…

Markba karolva álltam és úgy tettem,mintha élvezném,ami körülöttem folyik.

-          Megkeresem a mosdót…- simogattam meg Mark vállát.

-          Rendben…csak el ne keveredj…- nyomott egy puszit a homlokomra

Az emeleten benyitottam egy szobába,ahol öltönyös fazonok álltak.

-          Elnézést…a mosdót keresem…

-          A folyosó végén jobbra…Bia?

-          Seb…nagyon sok boldogságot…

-          Jól nézel ki…- mondta halkan

-          Beszélhetünk négyszemközt?

-          Fiúk…

Mindenki kiment,de nem bírtam megszólalni. Végül megtettem.

-          Nem úgy neveltek,hogy félbeszakítsak egy fehér ruhás alkalmat,de szerintem téged sem úgy neveltek,hogy a rossz lányt vedd el…Mármint Hanna nem rossz…csak neked…velem kellene lenned…

-          Kivel jöttél ide?- ölelt meg

-          Markkal…

-          Nos…nincs több kérdésem…megtennéd,hogy lemész?

-          Persze…viszlát drága szerelmem…

-          Szia..- nézett rám értetlenül

Amikor leértem,mindenki engem nézett. Kicsit frusztrált is. Leültem Mark mellé,aki már nagyon várta,hogy megérkezzek.

-          Már azt hittem elraboltak útközben- nevetett

-          Itt a helyem…- fogtam meg a kezét egy erőltetett mosollyal az arcomon

Christian is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

-          Hát…kezdhetnénk már…kicsit fárasztó ez a várakozás…még mindig el sem hiszem,hogy Sebastian megállapodik egy nő mellett…hihetetlen…hisz még gyereknéha…

-          Megállapodni lehet,csak a megfelelő emberrel…a kor csak egy szám…a viselkedés pedig nem függ össze egyenes arányban azzal,ki milyen férj lesz…csak mondom…- jegyeztem meg

Mark egy reménykedő pillantást vetett rám,de természetesen nem rá gondoltam. Egyszercsak felcsendült a nászinduló és Seb az oltár elé állt. Ekkor Hanna is elindult a sorok között. Nem szóltam egy szót sem és sírni sem akartam. Már szinte remegtem,de tartottam magam.

-          Minden rendben?- érdeklődött aggódva Mark

-          Minden…- feleltem elhaló hangon

A szertartás szép lassan lezajlott. Mély levegőket vettem miközben az anyakönyvvezető feltette a kérdéseit Sebnek.

-          Sebastian Vettel…Akarod-e az itt melletted álló Hannat feleségedül és kitartasz-e mellette egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben,jóban-rosszban?

Seb körülnézett a násznépben. Egy pillanatra rám vetette a tekintetét,majd visszafordult és válaszolt.

-          Igen- hangzott a határozottnak tűnő válasz

-          Mark…hazamehetünk?Nem érzem túl jól magam…

-          Legalább egy táncot várj meg velem…

-          Tudod mit?Igazad van…

Megkezdődött az első tánc majd lassú számok követték egymást. Mark kezét fogva léptem a tánctérre. Megint fotóztak minket és most már nem is zavart. Vissza akartam vágni amiért Seb így cserben hagyott.

-          Nem tudom,hogy kérdezzem meg,de azt hiszem csak kimondom…most,hogy Seb már nincs a képben,szeretnélek megkérni,hogy légy a barátnőm…

-          A válasz igen…leszek a barátnőd Mark

Seb lépett oda hozzám.

-          Beszélhetünk négy szemközt?

-          Gondolom…- játszottam az érdektelent

Egy szerelmi viszony befejezésének rengeteg útja-módja van. Hűvös megbeszélés, hangos jelenet, álnemes lemondás, vidám legyünk-ezentúl-barátok típusú búcsú. A mi esetünkben a hűvös megbeszélés volt a terv. De csak részben sikerülhetett. Hiszen hihetetlenül erős érzelmeim voltak iránta.

-          Gratulálok…

-          Nem kell megjátszanod,hogy érdekel…

-          Nem játszom meg…Marknak és nekem ez volt az első közös esküvőnk párként és ki tudja…talán kedvet kapunk majd mi is…de örömmel tapasztalom,hogy boldog vagy…

-          Nos egy órája még nem ezt mondtad…

-          Változnak az idők…- mondtam visszafojtva a könnyeim






Bianca ruhája

Az újságcikk

Reggel  nem a pályára,hanem a reptérre indultam. A váró monotonitása  ijesztően hatott rám. Mellettem a portugál nyelvet preferálták én pedig egyedül  ücsörögtem. Ekkor tipegett be egy talpig fehérbe öltözött csajszi a hatalmas tűsarkain.

-          Repüléshez ideális ruha…- mormogtam a bajszom alá

-          Szia Bia…- vágódott le mellém az előkelő öltözetű kisasszony.

A „Honnan tudja a nevemet?” kérdés rohant át az agyamon és közben felnéztem.

-          Annabella? Neked nem Jenson mellett kellene lenned?

-          Londonba kell repülnöm…egy nagyon fontos megbízás…

-          Én is Londonba megyek…de én ott lakom…mindennek vége van…

Szerettem  volna mellette ülni,de a jegyünk nem egymás mellé szólt. Épp kapcsoltam volna ki a mobilom,amikor megláttam,hogy valaki keresett. Felvettem,amíg még tehettem.

-          Bianca Simpson…

-          Lisa vagyok a Daily News-tól…feltennék pár kérdést Sebastian Vettellel kapcsolatban

-          Bocsi nem akarok beszélni…- vágtam le a telefont

Hazaértem. Meg sem néztem a futam végeredményé,csak aludni akartam. Másnap lementem a boltba. Elhaladtam az újságos blokk mellett és megpillantottam magam. Azonnal kikaptam a magazint és a pénztárhoz rohantam vele. A cikk rólam szólt főként,meg persze arról,hogy mennyire hűséges típus Sebastian Vettel.

„Vettel:Bianca csak a barátom,2 hét múlva megházasodom

A sajtó hetek óta attól hangos,hogy a Red Bull két pilótája közt újabb viszályokat szít egy titokzatos lány. Míg Webber kapcsolata nemrég ért véget 20 évvel idősebb kedvesével,addig Vettel állítólag boldog gyermekkori szerelme,Hanna Prater mellett. De akkor ki a titokzatos szőke lány,akivel mostanában sokat mutatkozik? A neve Bianca és újságíróként dolgozik,jelenleg egy neves sportlap kutatóújságírója. Webber hajt a fiatal és csinos lányra és minden lehetséges helyen megemlíti az ifjú hölgy tehetségét,de nagyon úgy tűnik,Bianca szíve a fiatal világbajnokért dobog.  Vettel azonban cáfol. Lapunknak így nyilatkozott:

Bianca egy nagyon tehetséges fiatal és feltörekvő újságíró,aki jó barátom,de semmi több. Amikor azt nyilatkoztuk,együtt vagyunk csak egy kis segítséget akartam adni neki a karrierje építésében,mert egyébként tényleg közel áll hozzám,de nem mint nő,hanem mint ember.  Bízom benne,hogy sikeres lesz az élete. Én viszont boldog vagyok a menyasszonyommal,akivel 2 hét múlva oltár elé állunk. Nem szeretnék többet mondani.

Bianca a megkeresésünkre azt mondta,nem kíván nyilatkozni. Így csak Seb álláspontját hallhattuk,aki pedig állítja,semmi köze ehhez a lányhoz.”

Amikor elolvastam teljesen lesokkolt. Sírni kezdtem,de aztán elővettem a laptopom és elkezdtem írni egy e-mailt Sebnek.

„Mondj,amit akarsz,csináld,ami jólesik,de mindketten tudjuk,mi az igazság. Te is tudod,hogy nem változtathatsz meg semmit azon,ami kettőnk között volt. Akkor mire jó ez? Nyugodtan kábíts mindnekit azzal,hogy csak a barátod vagyok,mondd csak Hannanak is,hogy igazán azt akarod,hogy ő legyen a feleséged és soha egy ujjal sem értél hozzám… De ha csak barát vagyok,honnan tudom,milyen íze van a csókodnak? És nyilván a közös képeink is mind csak kamuk…egyértelműen…Úgy viselkedsz,mintha én nem lennék elég jó ahhoz,hogy melletted álljak…Sok sikert a leendő nejednek…szüksége lesz rá,mert te nem őt szereted,hanem engem… Viszlát idegen..”

Láttam,hogy azonnal elolvasta. Ennyit kaptam vissza válaszul:

-          Te akartad így…nem az én hibám…

Csak egyedül akartam lenni,amikor kopogtak az ajtómon. Odaléptem,hogy kinyissam.

-          Megviselt a repülés Biiiiiiia? – ölelt át az ajtóban ácsorgó Mark

-          Kicsit…- színleltem mosolyt

-          Na látod ezt szeretem,amikor mosolyogsz…

-          Igen…- mondtam csalódottan

Megkínáltam egy itallal és igent is mondott. Leültünk és csak döntöttük magunkba a feleseket. Nem akartam inni,de így alakult. Csalódott voltam és fáradt.

-          Olyan messze vagy…- mondtam elővéve a flörtölős hangsúlyom

-          Lehet…- húzott az ölébe

Ekkor csattant el egy csók.

-          Nem helyezzük át a bulit vízszintesebb helyzetbe?

-          Én nem ezért jöttem- állított le-miért van az,hogy csak akkor feküdnél le velem,ha részeg vagy?Sebnek józanul sem kellett sorszámot húznia…

-          Mark én szeretlek…de nem mint férfit,hanem mint embert…és köszönöm,hogy leállítottál…

-          Egyébként…futamot nyertem,amit neked ajánlottam…ekkor tudtam meg,hogy eljöttél. Nekem annyira fontos vagy…mellettem vagy,és a szívem hevesebben ver,melletted nem kell kényszerítenem magam,hogy jól érezzem magam…csak megy…hihetetlenül…azt hiszem,beléd estem

-          Ne…ne Mark ne mondj ilyet…könyörögve kérlek…erre nem tudok mit mondani…

-          Jó…adj egy esélyt…gyere velem randizni…kísérj el Seb esküvőjére…

-          Nem terveztem,hogy elmegyek…- hajtottam le a fejem

Ebben a pillanatban hasított belém,hogy Seb és köztem vége és nekem esélyt kell adnom valami újnak.

A címlapfotó

Ez most egy díj,aztán írok részt is hamarosan :))

DÍJ!!

Ismét kaptam egy díjat aminek nagyon- nagyon örülök!!!

Nagyon szépen köszönöm 

Briginek!

Szabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!!

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolnia kell!!

11 kérdést kell feltennie a jelöltnek!!

11 embert kell megjelölni és linkelni!!

Nincs visszaadás/visszaküldés!!

1. Rajongó típus vagyok sztárok és pasik terén is...nem mindig előny

2. Túl könnyen adom a bizalmam,ez sem túl jó

3. A zene a lételemem és imádok énekelni(azt nem mondom h tudok is)

4. Kicsit naiv vagyok és álmodozó

5. Ha a barátaimról van szó bármeddig elmegyek

6. Ha választhatnék,hogy Ibizán bulizzak,vagy egy számomra fontos emberrel töltsem az estét otthon ülve a másodikat választanám

7. Társastáncoltam és bár visszamehetnék...de nem menne már

8. Most vettek fel a fősulira,aminek nagyon örülök

9. A kedvenc íróm Nicholas Sparks és a könyveiből készült filmeket egyenesen imádom

10. Voltam a Hungaroringen és jövőre is el kell mennem úgy érzem

11. A kedvenc magyar sportcsapatom az MKB Veszprém :)

Brigi kérdései:

- Ki a kedvenc szereplőd a történetedből?Miért?

Talán Tommit kedvelem a legjobban amiatt,hogy mindig segít Sebnek és Biának visszatalálni egymáshoz

- Van-e a történetedben olyan szereplő,aki nagyon hasonlít rád? MIben?

Bianca részben rólam van mintázva. A döntésképtelensége magamra emlékeztet.

- Hogy pattant ki a fejedből,hogy F1-es történetet fogsz írni?

Javasolták,hogy próbáljam ki,de ez az előző történetem kapcsán történt :)

- A Forma-1-en kívül szeretsz más sportot?

Kézilabda és foci...de az egyik jó barátnőm sportakrobata,őt is szívesen nézem és az úszás sem áll tőlem távol

- Szereted a kézilabdát?Ha igen ki a kedvenc játékosod?

Imádom :) Iváncsik Gergő az abszolút kedvenc. MInd játékosként,mind emberként felnézek rá

- Nézted az olimpiát?Melyik volt a kedvenc sportágad?

Kézilabda és úszás. Ezekben éreztem a legbüszkébbnek magam 

- Voltál-e már valahol külföldön?

Nyugat- Európa nagyobb részét már bejártam és Amerikában is voltam(Minnesota államban)

-Ha megváltoztathatnád a neved,akkor hogy hívnának?

Ezen régen sokat gondolkodtam,de azt hiszem jelenleg ki vagyok békülve a nevemmel és annak összes becézésével

- Szeretsz/tudsz főzni?

Szeretek és tudok is. :)

- Ha lesznek gyerekeid,hogy fogják őket hívni?

A fiam Benjámin lesz a lányom pedig Mira 

- Ki az a családodban,akire felnézel?

Az apukám. Ez nem kérdés :)

Akiknek továbbadom a díjat:

Angelita

Reni

Andi

Blanka

(Bocsi több nem megy)

Az én kérdéseim:

1. Ha elutazhatnál bárhová,hová mennél?

2. Ha találkozhatnál egy emberrel,akire felnézel,ki lenne az?

3. Mi a kedvenc filmed?

4. Kedvenc könyved?

5. A legnagyobb büszkeséged,amit eddig elértél?

6. Romantikus vagy inkább racionális vagy?

7. Nyaralás a tengerparton vagy hegymászós,aktív pihenés?

8. Mi akartél lenni gyerekkorodban?

9. Csajos vagy inkább vagány csajnak tartod magad?

10. Mennyire érdekel mások véleménye?

11. Mit változtatnál meg magadon?

Vége?

Felhívtam Anettet. Nem vette fel. Ott álltam összetörve és kellett volna egy barát,de nem volt. Következett felnőtt és jó fizetéssel rendelkező énem egyetlen megoldása: vásárolj! A rengeteg bolt közül nehezebb volt választani,mint azt valaha is hittem. A bőség zavara…Beléptem az egyik cipőboltba. Hatalmas volt és ettől csak rosszabbul éreztem magam a bőrömben.

-          Bocsánat…megveszed azt a cipőt,amit a kezedben tartasz?Csak mert az az utolsó 38-as belőle és nekem nagyon fontos üzleti tárgyalásom lenne ma este a frissen facérrá vált Jenson Button társaságában…gondolom tudod ki ő…

-          Bár ne tudnám…- sóhajtottam- tessék,a tiéd….

-          Köszi…Annabella  vagyok…egyébként….

-          Bianca- nyújtottam a kezem

Nem beszélgettünk tovább. Csak arra tudtam gondolni,hogy mennyire elcsesztem. Viszont a lány édesnek tűnt. Örültem neki,hogy Jens kifogott egy ilyen aranyos valakit. Folyton arra gondoltam,vajon ha felhívnám,Seb felvenné-e. Ekkor szólalt meg a mobilom.

-          Pole pozíció,mi?

-          Mark…megszerezted?Gratulálok…

-          Nem is voltál itt,nem láttad?

-          Sajnálom…el kellett jönnöm…dolgok…tudod…

-          Aha…vacsizol velem ma? Lazítok a holnap előtt…

-          A vacsi alatt szendvicseket értesz a mérnököddel való eszmecsere mellett?

-          Átlátsz rajtam….

-          Passzolom…bocsi…

-          Semmi baj…mennem kell…majd beszélünk…szia

-          Szia- mondtam elcsukló hangon

A pénztárnál megláttam Annabellát. Hirtelen beugrott Jens és Seb viszonya. Valamiért megoldást láttam abban,hogy beszéljek vele.

-          Bocsi…Annabella…van kedved inni egy kávét velem?

-          Nos…furamód van…pedig nem iszom kávét idegenekkel…

-          Bianca Simpson kutató újságíró és egyben Sebastian Vettel barátnője…asszem az vagyok még…

-          Jó…szerintem igyunk és mesélhetsz…

Sokat beszélgettünk és megtudtam,hogy modellként keresi a kenyerét. De mennie kellett készülni. Felhívtam Sebet,de nem vette fel. Csak ültem és hallgattam a normál élet zaját. Emberek beszélgettek,sétáltak,csupa átlagos dolog zajlott. Én pedig csak agyaltam. Ekkor sétált be a kávézóba egy csapat srác. Nem láttak,mivel én egy félreeső sarokban ültem,de én pontosan hallottam a hangos nevetésüket. Kidugtam a fejem a boxból és megláttam Seb szerelőgárdáját egy kört alkotva. A legnagyobb hangja talán Stunak volt,de Domi sem panaszkodhatott. Épp mellém ültek be és hoztak még székeket. Behúzódtam egy olyan részére a boxomnak,ahonnan nem láthattak.

-          Nem is ér annyit…csak lazíts már Seb…- hallottam meg Stu hangját- formás csaj nem mondom,de a versenyzés fontosabb…

-          Igaza van…- helyeselt mindenki

-          Talán…- mosolyodott el egy pillanatra Seb

Megcsörgettem.

-          Ő az…- nyújtotta a telefont Stu felé- mi legyen?

-          A nő olyan,mint a versenyhétvége…mindig jön a következő….- nevetett majd kinyomta

-          Legyen igazad…

Eddig bírtam. Felálltam és elrohantam mellettük.  Seb felismert és elkapta a karom,de én kihúztam és mentem tovább. A szememből folytak a könnyek.  Annabella és Jens jött szembe. Anna jött és átölelt.

-          Mi a baj Drágám? – kérdezte ijedten

-          Semmi- szipogtam- további kellemes időtöltést….

Seb rohant utánam én pedig nem álltam meg.

-          Végighallgatsz?- ordibálta utánam

-          Majd Stu végighallgat…és majd vele akarj lefeküdni is…

Az egész pláza minket nézett. Szinte remegtem az idegtől,de nem akartam megadni azt az örömet,hogy ezt lássa. Taxiba ültem és a szállodába mentem. Kopogtak.

-          Nem érdekelsz…- mondtam ajtónyitás közben

-          Neked is szia…

-          Mark…szia…sajnálom…nem rád számítottam…

-          Összevesztél Mr. Elsőszámúval?

-          Aha…- bólogattam- és ha nem baj szeretnék egyedül lenni…

-          Pedig hoztam pár szendvicset és egy üveg bort…

-          Bocsi…- hajtottam le a fejem

-          Semmi baj-nyomott egy puszit az arcomra aztán elment.

Bekapcsoltam a laptopom. Cikkírást terveztem,de az asztali csevegőm jelezte,hogy keres valaki. Stu írt,fogalmam sem volt miért. Megnyitottam az üzenetet.

-          Szeret téged…de a lefújt esküvőt megtartják Hanna-val…

-          Nem érdekel…- írtam vissza

Persze  nem így volt. Sírni kezdtem. Nekiláttam egy cikknek a Paddock-on belüli kavarásokról. A saját történetemből indultam ki,de nem volt erőm befejezni. Dani átjött,hogy egyeztessünk. Mindenegyes ötletére bólogattam,mivel azt sem tudtam,miről beszélgetünk. Anette eltávolodott tőlem a Sebbel kapcsolatos incidens kezdetétől. Emiatt is szomorú voltam. Úgy éreztem,az életem már nem lehet rosszabb. Ekkor kopogtatott Seb a szobám ajtaján.

-          Kinyitom…- néztem Danre

-          Rendben- bólintott megértően

Az ajtó előtt állva mély levegőt vettem és kinyitottam.

-          Szia…

-          Miért jöttél?- kérdeztem miközben próbáltam kerülni a szemkontaktust

-          Valamit el kellene mondanom neked…azt akarom,hogy tőlem tudd meg….

-          Már tudom…de nem érdekel…

-          Tényleg nem?- húzott magához- akkor mondd a szemembe…

-          Menj el…- mondtam továbbrais a padlót bámulva

 Annabella