A repülőtéren álltam. Hosszú,tömött sorokban sorakoztak az emberek,hogy leadják a csomagjaikat. Ezt én már korábban megtettem. Mindig órákkal a becsekkolás kezdete előtt megérkeztem,hogy ne kelljen sorban állnom. Épp a papíjaimat ellenőrizte egy mogorva férfi,és szerencsére mindent rendben talált. Elindultam,hogy átvizsgálják a csomagjaimat,és amikor ez is megvolt leültem a várótermben. A kistáskámból elővettem a jegyem,amin ez állt:
Bianca Simpson újságíró
Ez volt az első kiküldetésem. Korábban soha nem utaztam versenyhelyszínekre,csak megírtam a cikkeket a készen elém tett információkból. De ezesetben más volt a helyzet. Féltem,hogy el fogok veszni a nagy felfordulásban.
- Megkérjük a 22-es számú Abu Dhabi járat utasait,hogy kezdjék meg a beszállást- hallatszott egy gépies női hang
Felálltam és kis kézi bőröndömet magam után húzva elindultam a kapuhoz. Itt aztán újra átnyújtottam az útlevelem és a beszállókártyám. Mellettem két fiatal srác várakozott. Hangosan köszöntek, de mivel az első osztályra vártak,én pedig a turistaosztályon utaztam ügyet sem vetettem rájuk. Bizonyos voltam abban,hogy egyikük sem ül majd mellettem. A gépen találkoztam a fotósommal,aki szokásához híven késett,ezért nem vártam meg odalent.
- Daniel…egyszer lekésel majd egy gépet- löktem meg barátian
- Te el sem hiszed ki utazik ugyanezzel a járattal…
- Na ki?Ki az aki ennyire megmozgatja a fantáziádat?
- Sebastian Vettel…és állítólag szakított a barátnőjével…
- Seb és Hanna szakítottak?- fordultam oda meglepetten
- Biztonsági öv…a felhők fölé repülsz az aktuális világbajnokkal…ebből milyen szalagcím lehetne…
- Csak egy fotós vagy…mit értesz te a szalagcímekhez?- öltöttem nyelvet
Hosszú és elég unalmas repülőút várt ránk. Alig volt helyünk és folyamatosan szidtam az első osztályon utazókat a bőrfotelekkel és 3 fogásos menüvel. Végre megkezdtük a leszállást. Természetesen Daniel ébresztgetésére kellett fordítanom minden maradék energiámat,aki úgy aludt,mint egy kisbaba. Az Abu Dhabi reptéren újra jött az útlevél-ellenőrzési procedúra,és természetesen valami probléma akadt az enyémmel. Daniel viszont nem jöhetett vissza hozzám,tehát egyedül álltam ott kétségbeesve. Mögöttem nevetgélés hallatszott. Megfordultam,hogy leteremtsem azt a bunkót,akinek ez ilyen vicces. Sebastian állt mögöttem
- Minden rendben kisasszony?- kérdezte vigyorogva
- Minden a legnagyobb rendben- puffogtam
- Jó. Rendben van,mehet- dobta a kezembe az útlevelem a pult mögött ücsörgő férfi
- Köszönöm- erőltettem egy mosolyt aztán Dan után mentem
- Minden oké?- érdeklődött fotósom
- Az…- fogtam meg a karját és kezdtem magam után húzni.
- Anette hogy van?
- Dan akadj már le róla kérlek…nem tetszel neki…
- Jólvan na…
A taxiban feszült csend uralkodott köztünk. Folyton a német öntelt vigyora járt az agyamban. Daniel pedig a fényképezőgépén állítgatott valamit. Amikor megérkeztünk a szállodába és kikértük a szobakulcsainkat én elvonultam.
Nem jössz kicsit körülnézni?- állt a Danieltől kapott sms-ben
Kimentem a szoba elé,ahol már teljes harci díszben,a nyakában a fényképezőjével állt Daniel. Nem tagadom,amióta csak együtt dolgoztunk,vonzónak találtam. Magas volt és nagyon jóképű. Viszont a munkakapcsolaton kívül soha nem történt köztünk semmi.
- Fáradt vagyok Daniel…nagyon…- nyafogtam
- Kérlek Bia…csak most az egyszer…
- Nem tudok ellenállni a bociszemeknek…
- Tudom…ezért csinálom…- nevetett
Beszálltunk a liftbe. Leérve megláttam,hogy Tommi a bejáratnál áll. Lesütöttem a szemem,hogy ne látsszon rajtam,hogy mennyire zavarban vagyok. Összeütköztem valakivel és hátraestem. Dan ahelyett,hogy segített volna,jót nevetett rajtam és elkezdett fotózni.
- Magáncélra készíted azokat?- kérdeztem sértve
- A lapba…
- Ugyan kit érdekelnék…?
- Te nem…de ő….
- Nem járulok hozzá…- szólt egy morcos hang
Felnéztem és megpillantottam Sebastiant. Nagyon ideges volt és kissé fáradtnak is tűnt. Felállt és Tommival együtt elindult a szobája felé.
- Nézd már beengedték az országba és azt hiszi övé a világ…- viccelődött Tommi
- Nem vicces…majdnem kifordult az ujjam- hisztizett Seb
- Majd helyrerakom….- fölényeskedett a finn
- Jól vagy?- segített fel végül Dan
- Beképzelt majom…
- Gyere és érezzük jól magunkat- ajánlotta kollégám- vele meg ne foglalkozz…nem ér annyit…
Sétáltunk és kezdtük megismerni a várost. Nagy volt a pörgés,de tudtuk jól,ez a hely nem tartozik a legbiztonságosabbak közé a világon. Pláne nem este… Kattogott a vaku és készültek a művészi fotók. Daniel hobbiból néha fotózott életképeket is,és ehhez ennél jobb helyszínt nem is találhatott volna. Egyre hidegebb lett,így végül Daniel rámadta a kabátját. Aztán megjegyezte,novemberben nem biztos,hogy ilyen lenge öltözetben kellene jönnöm. Pláne nem a sivatagba. Igaza volt,de ezt a világért sem ismertem volna be neki. Lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára megköszönve,hogy megmentett a fagyhaláltól. Persze hamar visszamentünk a szállodába,hiszen nagyon fáztam és fájt a lábam is a vadiúj csini topánkámban.
- Álmodj szépeket és holnap reggel légy nagyon friss. Korán indulunk,tudod
- Igen…jóéjt Dani…köszönök mindnet…
- Ugyan kislány…na irány az ágy…
Bementem a szobámba és felhívtam a legjobb barátnőmet,Anettet.
Az esti ruhám
Piros pont, amiért Tommi is benne van.:P
VálaszTörlésörülök,hogy belefogtál egy másik történet írásába :) ki is teszlek az oldalamra :)
VálaszTörléstetszik a történet és nem csak azért,amiért Seb a főszereplő :P ^^ várom a folytatást :D
Köszönöm lányok :)) <3 Reni én is kiteszlek csak egy pillanat kiteszek mindenkit aki kint van a másikon is :))
VálaszTörlésAngel: És még hogy benne is lesz...csak várd ki a végét :))