Az esti buli...és ami utána jön...

-          Menjünk már…- rángattam Dan karját.

-          Húú de be van sózva valaki…

Nyakunkba vettük a várost. Csodálatosak voltak a fények meg minden. Persze nem véletlenül…az olajból jól meg lehet élni manapság… Beléptünk a helyre és azonnal elfoglaltunk egy boxot. Rendeltem 3 Sex ont he beach-et…

-          Ezt én fizetem…- mosolyogtam

Aztán a mosolyom hamar az arcomra fagyott . Belépett Seb és az egész brancs. Tommi,Rocky,Christian és elkísérte őket Jenson az apukájával és az edzőjével, Mikey-val.

Tommi odajött köszönni és elrabolni Anettet… Dan kiment a mosdóba aztán egy csajjal jött vissza.

-          Visszamegyek a szállodába jó főnökasszony?- kiabálta a fülembe

-          Menj csak…de reggel ne késs…

-          Igenis…- nyomott egy puszit az arcomra

Ott maradtam teljesen egyedül a pultnál. Ennyit a buliról. Unatkoztam méghozzá nem kicsit. Ekkor Seb jött oda a pulthoz.

-          2 narancslevet és 4 tequilát kérek…meg valami erőset az egyedül unatkozó hölgynek…

-          Nekem nem kell tőled semmi…

-          Nincs kedved kijönni a levegőre?

-          Veled?- kérdeztem elhúzva a szám

-          Na…hadd tegyem jóvá a mait….

-          Nem akarom,hogy jóvá tegyél bármit…

Visszament a társaságához én pedig bámultam bele a koktélomba. Épp a cikk járt a fejemben és az,hogy mennyire lehordom majd. Persze valahol tudtam,hogy én nem vagyok ilyen. Felálltam,hogy „hazamenjek” és nyugovóra térjek. A kijárat előtt épp Seb és Jens búcsúzkodott. Az angol indult vissza a szállodába,de Seb még Tommira várt,akit lefoglalt legjobb barátnőm társasága. Ahogy kiléptem megfogta a karom.

-          Engedj el…- mondtam erélyesen- engedj vagy sikítok…

-          Ne nyafogj már…csak beszélgetni akarok…sajnálom ami ma történt…csak visszaadtam a tegnapit…

-          Hogy lehetsz ennyire gyerekes…?- kezdtem nevetni

-          Végre…mosolyogsz…gyere velem vissza a szállodába…sétáljunk egyet…

-          Nem is tudom…

-          Kérlek…- nézett rám bociszemekkel

-          Na jó…

Perceken át csak csendben sétáltunk egymás mellett.

-          Még a nevedet sem tudom…- szólalt meg

-          Nem is baj…egyébként Bianca vagyok…

-          Sebastian- nyújtotta a kezét.

Elkezdtem nevetni. Mindketten nagyon jól tudtuk,hogy én nagyon is jól tudom a nevét.

-          Nem baj ha ezentúl BiancoNeronak hívlak?

-          Nem- mondtam szomorúan-a nagypapám hívott mindig így…

-          Hívott?

-          Egy évvel ezelőtt meghalt…

-          Sajnálom…

-          Dehogy sajnálod…

Ezzel a témával előhozta a rosszkedvem. Persze ezt ő is hamar észrevette és próbált tenni ellene.

-          Tommitól tudom,hogy a fotósod és közted nincs semmi…

-          Jól tudod…

-          Akkor felülhetsz velem az óriáskerékre….

-          Nem vagyok oda az ilyesmiért….tériszonyom van…

-          Mindenkinek látnia kell a város látképét egy üvegkapszulából…komolyan…

-          Rendben- mentem bele

Felszálltunk és valóban csodálatos volt. Fényárban úszott a város és tiszta szívemből repülni akartam itt. Ezt Sebastiannak is kifejtettem,aki nem is volt olyan szörnyű,mint elsőre tűnt. Nem nyomult és nem volt erőszakos vagy bunkó. Kedves volt és nagyon rendes. Még az is megfordult a fejemben,hogy mint nő abszolút nem tetszem neki. Körbeértünk. Kilépett a kis kabinból majd megfogta a kezem,hogy segítsen nekem is. Gyalog folytattuk az utunkat. Beszélgettünk arról a pörgésről,ami itt megy. Hogy éli meg egy pilóta,és hogy egy kezdő újságíró. Kipróbáltunk valami helyi ételt,de nem igazán nyerte el a tetszésem. Viszont nagyon megijedtem,mert azt vettem észre,hogy érdeklődöm a világ immár legfiatalabb kétszeres világbajnoka iránt és ez rémisztő volt.

-          Nem kellene már aludnod?- kérdeztem mosolyogva

-          De…de jobb most itt veled…

-          Na menjünk szépen vissza a szállodába és irány az ágy…

-          Igenis kapitány…- tisztelgett

Lassan visszaértünk. Persze előbb az ő szobakulcsát adták ki. De végülis ő az,akit a világon mindenhol ismernek…Együtt szálltunk be a liftbe. A szobáink nem egy szinten voltak,de kiszállt velem az enyémnél.

-          Köszönöm,hogy esélyt adtál,hogy bebizonyítsam,nem is vagyok olyan rossz fej…-ölelt át

-          Köszönöm ezt a szép estét…de azért ne bízd el magad- viszonoztam az ölelést

-          Mikor látlak újra?

-          Holnap a pályán csak összefutunk…

-          Mit szólnál egy közös ebédhez?

-          Seb én itt dolgozom…

-          Akkor hívjuk exklúzív interjúnak…kérlek…

-          Rendben….

-          Álmodj szépeket BiancoNero- nyomott egy hatalmas puszit az arcomra

-          Te is Seb…

Elindult a lift felé,én pedig  be a szobába. Engedtem egy kád vizet és közben gondolkodtam. Aztán ágyba bújtam és vártam a reggelt. Nem igazán jött álom a szememre. Anette valamikor 4 után érkezett meg. Hallottam,ahogy belerúg az éjjeliszekrénybe és leborítja az aprót róla.  Az óra megint 7-kor csörgött. Biztos voltam benne,hogy Daniel nem kel fel,de nem akartam zavarni őket az újdonsült szerzeményével. Gondoltam azért felhívom. Kezembe vettem a mobilom és megkerestem benne a nevét. Megnyomtam a 3 gomb közül az egyiket,és csak reméltem,hogy a jót,miután nem néztem a készülékre közben. Dan azonnal felvette. Fittebb volt,mint valaha. Hárman mentünk le,hogy elfogyasszuk a reggelinket. A liftben összefutottunk Sebbel és Tommival. Seb és én csak köszöntünk egymásnak,nem akartuk,hogy mindenki tudjon az estéről,de közben végig mosolyogtunk egymásra,ha elkaptuk a másik lopott pillantását.