Legalább megdolgozom a pénzemért....

Anette ismert engem a legjobban a világon. Nem voltunk barátnők születésünk,vagy babakorunk óta. Akkor választottam őt barátnőmnek,amikor az ember már el tudja dönteni,kivel akar barátkozni. 16 éves lehettem. Azt hiszem…Fiatalabb ugyan nálam,de legalább olyan mintha a nővére lennék. Persze gyakran szorultam a tanácsaira én is. Arra pedig képességünk volt, hogy akár egy „csak gyorsan felhívom,hogy életjelet adjak” típusú beszélgetés is órákig tartson. Ez most sem volt másképp.

Hajnali 2 volt,mire ágyba kerültem. Az óra reggel 7-kor csörgött. Rengeteg alapozót kellett az arcomra tennem,hogy ne nézzek úgy ki,mint egy zombi. Bekopogtam Danielhez,de nem nyitott ajtót. Az ajtó nem volt zárva. Bementem és beugrottam mellé az ágyba.

-          Ébredj már…reggeliznünk kell aztán pedig menni a pályára…a sajtótájékoztató 10-kor kezdődik és már háromnegyed 8 van…

-          Hagyj…- húzta a fejére a takarót- majd utánadmegyek…

Nagyon rosszul esett,hogy így viselkedik,ezért feltérdeltem az ágyra és hozzávágtam a párnát. Erre felébredt. Elkapta a derekam és lerántott az ágyra. Sértődötten másztam ki.

-          Gyere már…könyörgöm…ez az első napom…

-          Jó megyek fogat mosni…

-          Köszönöm.

Lementünk reggelizni. Gyümölcssalátát ettem és hozzá egy nagy narancslevet fogyasztottam. Hirtelen megláttam a bejáratnál Anettet,de először ügyet sem vetettem rá,hiszen nem esett le a dolog. Aztán amikor végre világos lett felugrottam.

-          Anette- ugrottam a nyakába

-          Bia…meglepetés…

-          Hogy kerülsz te ide?

-          Repülővel…az Tommi…?

-          Jaj ne ezt nem hiszem el…Daniel…megyünk…

-          De még nem ettem meg…

-          Nem érdekel…

Taxiba ültünk és mentünk a pályára. Anette jegy nélkül jött,de én megoldottam a dolgot. Persze barátnőm végig Tommiról kérdezősködött. Mintha én beszéltem volna vele…

Bejutottam végre a helyemre. Megnéztem a kiírást.

Jenson Button,Jaime Alguersuari, Vitaly Petrov,Sebastian Vettel

Hát…ha a vége nincs örültem volna. De Sebastian nem tett túl jó első benyomást. Tommi kísérte el Sebastiant. Leült a mellettem lévő üres székre.

-          Jó reggelt…ezek szerint riporter vagy…

-          Vág az eszed…- válaszoltam flegmán

-          Bocsánat,ha megzavartalak…nem állt szándékomban…- állt fel

-          Várj…- fogtam meg a kezét…- Bianca vagyok

-          Tommi…örülök…

-          Én is…

Nem beszélgettünk tovább,hiszen nekem jegyzetelnem kellett,de jól esett,hogy kedves volt.

Illedelmesen elköszöntem,aztán visszamentem a kis csapatomhoz. Daniel készített rólunk pár képet Anette-tel,de leginkább a pilótákat fényképezte. Rengetegen gyűltek össze,hogy megnézzék a bokszutcát. A nyakamban lógott az a bizonyos kis kártya,ami lehetőséget adott,hogy kicsit több helyre jussak be,mint a többiek.

-          Szia- húzta végig valaki a kezét a vállamon

-          Szia- köszöntem vissza reflexből. Aztán megláttam,hogy Tommi az

Visszaléptem egyet és odahúztam Anette mellé. Bemutattam egymásnak őket aztán belekaroltam Danbe és továbbsétáltam.

-          Együtt vannak?- kérdezte Tommi Anettet

-          Nincsenek és nem is lesznek…- válaszolta

-          Akkor jó…

-          Miért?

-          Csak….

Dan megfogta a kezem. Nem értettem,mi az oka. Megállt és készített pár képet arról,ahogy az ujjaink össze vannak kulcsolva.

-          Ez mi?- kérdeztem

-          Csak egy kép…nem jelent semmit…

-          Ja jó…köszönöm…

Seb jött szembe. Eljött mellettem és meglökött a vállával. Majdnem elsírtam magam. Annyira megalázó volt,hogy szinte kimondhatatlan. Pláne hogy nem ezt vártam tőle. Nem ilyennek ismertem.

-          Bocs- vetette oda

-          Aha…

Dan jobbnak látta,ha visszamegyünk. Jó döntés volt részéről. Anette maradt,mert Dan nem szólt neki,hogy megyünk. A szállodában csak az én kulcsomat kértük el. Daniel feljött és elkezdtünk dolgozni. Elkezdtem válogatni a képeket a cikkhez. Ahogy vittem fel a gépre a fotókat,észrevettem,hogy a kezes képünkön Seb is rajta van. Be akartam válogatni,de a készítő nem engedte.

-          Elmegyünk este bulizni?

-          Jól hangzik…egy klubot láttam a sarkon…jónak tűnt…

-          Haragszol rá?

-          Kire?

-          Sebre?

-          Dani…nem is ismerem…különben is…legalább megdolgozom a pénzemért….elmegyek zuhanyozni…

-          Siess…Addig írok egy sms-t Anette-nek,hogy este bulizunk….

Kijöttem a zuhany alól aztán kerestem valami csini rucit. Persze nem bulizni készültem,hanem dolgozni,de volt nálam két csinosabb ruha is. Gondolkoztam,melyiket viseljem az este és melyiket az afterpartyn. Végül megtaláltam az igazit. Még nem bújtam bele,csak kitettem az ágyra. Előbb még lementünk enni. Este volt már,mire elkészítettem a csütörtöki beszámolómat. Anette is csatlakozott és mesélt a napjáról. Persze semmi komoly,de már jeleket látott bele.

 Dan képe rólam indulás előtt