Változások

2 hét elteltével még mindig fura volt az egész. Sokat voltam Sebastian közelében,mivel folyamatosan elkísértem a központba a férjemet. Ha valaki meg akart szólítani folyton a Mrs. Webber nevet használták,ami fura volt és kissé feszélyezett. Soha nem csaltam meg a férjem,de begolyóztam volna,ha csak ellenőrzés alatt lehettem volna azzal,akit szeretek. A köztes időben Anette kísért a vizsgálatokra.  Tartotta bennem a lelket,amikor már fel akartam adni. A kis Webber baba szépen fejlődött és kezdtem hozzászokni a gondolathoz. Egyik este a csapatbuli után sofőr vitt haza minket,mivel Mark pezsgőzött a többiekkel.

-          Sokat vagy vele…túl sokat is…

-          Mark ezt ne kezdjük el,a feleséged vagyok és nem a tulajdonod…

A sofőr már többször hátranézett,de nem mert szólni amikor Mark ordibált velem. Kiszálltunk. Úgy vágta be az ajtót,hogy majdnem kiszakadt.

-          Uram kérem óvatosabban…

-          Ez az én kocsim…formaság,hogy nem tudom most vezetni…

-          Elnézést uram…soha többé nem szólok bele a nagy emberek dolgába…

-          Köszönjük a szolgálatait- nyújtottam át egy kis pénzt a sofőrnek,majd elindultam a férjem után

Soha nem láttam még ennyire fölényeskedőnek. Ettől kezdve nem szóltunk egymáshoz,még a vacsorát is teljes csendben fogyasztottuk el,de magamban folyamatosan stresszeltem. Aztán Tommy hívására riadtam fel a gondolataimból.

-          Ide kell jönnöd…- ordította a telefonba

-          Tommy mi a baj?

-          Bulizunk…tunk…de Seb verekedésbe keveredett…sokat ivott és én próbálom megvédeni,de nem hajlandó beszállni a taxiba. Azt mondja látni akar.

-          Én  most nem tudok elmenni…

-          Azt hiszem nem érted…egyedül nem tudom megvédeni…

-          Indulok…

Hívtam egy taxit. A nagy sietségben viszont elfelejtettem megkérdezni a helyet. A megérzéseimre hagyatkoztam,és bejött. A hely,ahol először ittunk meg egy italt miután visszaérkeztünk a városba. Az arca véres volt,a barátja pedig mellette állt.

-          Mi történt?- kuporodtam mellé

-          A csávó azt mondta kurva vagy és hogy a pénzünk kell neked…

-          Te miattam verekedtél?

Remegtem az idegtől. Görcsölt ugyan a hasam,de abban a percben nem érdekelt. Letérdeltem,hogy egy szintben legyünk.

-          Rajtad van a gyűrűm…- hajtotta a vállamra a fejét

-          Nem veszem le sohasem…a testem az övé a lelkem a tiéd örökre…

-          Válj el…

-          Szálljunk szépen a taxiba…

-          Köszi…- súgta a fülembe Tommy amikor Seb  végre beszállt- te is velünk jössz?

-          Hívok másik taxit,de azért édes vagy…

Megjött a taxim,beszálltam és hazamentem. Mark a nappaliban várt.

-          Hol voltál?

-          Vészhelyzet volt…Sebnek szüksége volt rám…

-          Jellemző…már megint…tudod mit?Ha nem lenne a gyerek,mi nem lennénk együtt…képtelenség együtt élni veled…

-          Ha aznap este nem élsz vissza a helyzettel,nem lenne a gyerek…hidd el,nekem sem leányálom,hogy hozzád kellett mennem…nem érzek semmit ha megérintesz…

-          Ezért hordod a gyűrűjét is…

-          Hallgass már …nekem nyugalom kell…terhes vagyok a gyerekeddel,emlékszel?

-          Atyaég…véres vagy…

-          Igen Seb  vére van a felsőmön…

-          Nem ott…Jézusom te vérzel…

Lenéztem és alattam egy hatalmas vértócsa állt. Majdnem elájultam.

-          Mit érzel?

-          Fájdalmat…

Azonnal lecipelt a kocsiba.

-          Nem tudok vezetni…- mondta meglepetten- ittam…

-          Most jössz rá?Ide a kulcsot…

-          Menni fog így?

-          Remélem igen…nagyon félek…

Beértünk. Az orvos azonnal egy kórterembe vitt. Aztán megvizsgált. Mire visszatért az eredményekkel,a barátaink  már mind ott voltak. Az ágyam mellett Anette állt és fogta a kezem. Mark  fel-alá mászkált,Sebastian  pedig egy széken feküdt,de folyamatosan az aggodalom sugárzott a hangjából. Jenson a Markkal való barátságára való tekintettel ott virrasztott a barátnőjével,Jessivel együtt. Ő racionálisan látta a dolgokat,bár nem akarta,hogy lássam,mit gondol.

-          Minden rendben lesz- nyugtatott Jess

-          Remélem

Megérkezett a doktor.

-          MrsWebber…beszélnék magukkal négyszemközt…vagyis hat…szóval önnel és a férjével

-          Természetesen….

-          Srácok?-nézett kérdőn Mark

-          Természetesen…kifelé mindenki…- tessékelt ki Jenson mindenkit

-          Az én hibám,sajnálom…- mondta Mark amikor mindenki kiment

-          Drágám…- szorítottam meg a kezét- sajnálok mindent…ezentúl jobban viselkedem majd…

-          Asszonyom,a lényeg,hogy most pihennie kell,méghozzá sokat…nem kelhet fel…hetente egyszer jön hozzám kontrollra,de minden rendben lesz

-          Köszönjük doktor úr,most magunkra hagyna?

-          Persze Mr. Webber…

-          A baráti házasság akár sikeres is lehet…próba?

-          Próba…- mosolyogtam rá