Vége?

Felhívtam Anettet. Nem vette fel. Ott álltam összetörve és kellett volna egy barát,de nem volt. Következett felnőtt és jó fizetéssel rendelkező énem egyetlen megoldása: vásárolj! A rengeteg bolt közül nehezebb volt választani,mint azt valaha is hittem. A bőség zavara…Beléptem az egyik cipőboltba. Hatalmas volt és ettől csak rosszabbul éreztem magam a bőrömben.

-          Bocsánat…megveszed azt a cipőt,amit a kezedben tartasz?Csak mert az az utolsó 38-as belőle és nekem nagyon fontos üzleti tárgyalásom lenne ma este a frissen facérrá vált Jenson Button társaságában…gondolom tudod ki ő…

-          Bár ne tudnám…- sóhajtottam- tessék,a tiéd….

-          Köszi…Annabella  vagyok…egyébként….

-          Bianca- nyújtottam a kezem

Nem beszélgettünk tovább. Csak arra tudtam gondolni,hogy mennyire elcsesztem. Viszont a lány édesnek tűnt. Örültem neki,hogy Jens kifogott egy ilyen aranyos valakit. Folyton arra gondoltam,vajon ha felhívnám,Seb felvenné-e. Ekkor szólalt meg a mobilom.

-          Pole pozíció,mi?

-          Mark…megszerezted?Gratulálok…

-          Nem is voltál itt,nem láttad?

-          Sajnálom…el kellett jönnöm…dolgok…tudod…

-          Aha…vacsizol velem ma? Lazítok a holnap előtt…

-          A vacsi alatt szendvicseket értesz a mérnököddel való eszmecsere mellett?

-          Átlátsz rajtam….

-          Passzolom…bocsi…

-          Semmi baj…mennem kell…majd beszélünk…szia

-          Szia- mondtam elcsukló hangon

A pénztárnál megláttam Annabellát. Hirtelen beugrott Jens és Seb viszonya. Valamiért megoldást láttam abban,hogy beszéljek vele.

-          Bocsi…Annabella…van kedved inni egy kávét velem?

-          Nos…furamód van…pedig nem iszom kávét idegenekkel…

-          Bianca Simpson kutató újságíró és egyben Sebastian Vettel barátnője…asszem az vagyok még…

-          Jó…szerintem igyunk és mesélhetsz…

Sokat beszélgettünk és megtudtam,hogy modellként keresi a kenyerét. De mennie kellett készülni. Felhívtam Sebet,de nem vette fel. Csak ültem és hallgattam a normál élet zaját. Emberek beszélgettek,sétáltak,csupa átlagos dolog zajlott. Én pedig csak agyaltam. Ekkor sétált be a kávézóba egy csapat srác. Nem láttak,mivel én egy félreeső sarokban ültem,de én pontosan hallottam a hangos nevetésüket. Kidugtam a fejem a boxból és megláttam Seb szerelőgárdáját egy kört alkotva. A legnagyobb hangja talán Stunak volt,de Domi sem panaszkodhatott. Épp mellém ültek be és hoztak még székeket. Behúzódtam egy olyan részére a boxomnak,ahonnan nem láthattak.

-          Nem is ér annyit…csak lazíts már Seb…- hallottam meg Stu hangját- formás csaj nem mondom,de a versenyzés fontosabb…

-          Igaza van…- helyeselt mindenki

-          Talán…- mosolyodott el egy pillanatra Seb

Megcsörgettem.

-          Ő az…- nyújtotta a telefont Stu felé- mi legyen?

-          A nő olyan,mint a versenyhétvége…mindig jön a következő….- nevetett majd kinyomta

-          Legyen igazad…

Eddig bírtam. Felálltam és elrohantam mellettük.  Seb felismert és elkapta a karom,de én kihúztam és mentem tovább. A szememből folytak a könnyek.  Annabella és Jens jött szembe. Anna jött és átölelt.

-          Mi a baj Drágám? – kérdezte ijedten

-          Semmi- szipogtam- további kellemes időtöltést….

Seb rohant utánam én pedig nem álltam meg.

-          Végighallgatsz?- ordibálta utánam

-          Majd Stu végighallgat…és majd vele akarj lefeküdni is…

Az egész pláza minket nézett. Szinte remegtem az idegtől,de nem akartam megadni azt az örömet,hogy ezt lássa. Taxiba ültem és a szállodába mentem. Kopogtak.

-          Nem érdekelsz…- mondtam ajtónyitás közben

-          Neked is szia…

-          Mark…szia…sajnálom…nem rád számítottam…

-          Összevesztél Mr. Elsőszámúval?

-          Aha…- bólogattam- és ha nem baj szeretnék egyedül lenni…

-          Pedig hoztam pár szendvicset és egy üveg bort…

-          Bocsi…- hajtottam le a fejem

-          Semmi baj-nyomott egy puszit az arcomra aztán elment.

Bekapcsoltam a laptopom. Cikkírást terveztem,de az asztali csevegőm jelezte,hogy keres valaki. Stu írt,fogalmam sem volt miért. Megnyitottam az üzenetet.

-          Szeret téged…de a lefújt esküvőt megtartják Hanna-val…

-          Nem érdekel…- írtam vissza

Persze  nem így volt. Sírni kezdtem. Nekiláttam egy cikknek a Paddock-on belüli kavarásokról. A saját történetemből indultam ki,de nem volt erőm befejezni. Dani átjött,hogy egyeztessünk. Mindenegyes ötletére bólogattam,mivel azt sem tudtam,miről beszélgetünk. Anette eltávolodott tőlem a Sebbel kapcsolatos incidens kezdetétől. Emiatt is szomorú voltam. Úgy éreztem,az életem már nem lehet rosszabb. Ekkor kopogtatott Seb a szobám ajtaján.

-          Kinyitom…- néztem Danre

-          Rendben- bólintott megértően

Az ajtó előtt állva mély levegőt vettem és kinyitottam.

-          Szia…

-          Miért jöttél?- kérdeztem miközben próbáltam kerülni a szemkontaktust

-          Valamit el kellene mondanom neked…azt akarom,hogy tőlem tudd meg….

-          Már tudom…de nem érdekel…

-          Tényleg nem?- húzott magához- akkor mondd a szemembe…

-          Menj el…- mondtam továbbrais a padlót bámulva

 Annabella