Az esküvő

Ahogy egyre közeledett az esküvő napja,kezdtem egyre inkább feszültté válni. Végül eljött a nagy nap. Csakhogy nem az enyém,hanem Hanna-é. A csajszié,akinek fogalma sem volt róla,mit él át Seb,hogy mi az ami mosolyt csal az arcára így 25 évesen és arról sem,mik a céljai jelenleg. Ő a tini Sebastiant ismerte kifogástalanul. De nem azt,aki Seb valójában volt. A jelenlegi Sebet én ismertem a legjobban. Mark 10-re jött értem. A gardróbban matattam. Kiválasztottam egy ruhát,de a fejemben csengett anyukám mondata: Ne vegyél fel fehéret esküvőre,hacsak nem te vagy az ara…Végül egy kék kis ruha mellett döntöttem. A hajamat nagy loknikra göndörítettem és egy szolid sminkkel dobtam fel az összhatást. A cipősszekrényhez mentem,ami a szenvedélyes cipőimádatomnak köszönhetően teli volt. Kivettem egy sima fekete magassarkút. Mire kész lettem Mark meg is érkezett.

-          Na hozom a szintet?- léptem ki a szobából

-          Csodálatos vagy…- nézett szinte tátott szájjal

-          Asszem ez volt a cél- mosolyodtam el halványan

Az úton egy szót sem szóltam. Amikor megérkeztünk azonnal készült rólunk egy csomó fotó. A násznép 3 klikkre tagolódott. Hanna családja talpig sznobizmusban, pasztell színeket viselve eljátszotta,hogy előkelőbbek bárkinél. Seb családja a maga vicces kedvességében tündökölt. A harmadik klikk az volt,amibe mi is tartoztunk és ahova azonnal csatlakoztunk is: A Forma-1-es csapat.

-          Jó reggelt…Bianca…mesésen festesz- bókolt szinte azonnal  Christian

-          Köszönöm- színleltem mosolyt miközben úgy éreztem megfulladok…

Markba karolva álltam és úgy tettem,mintha élvezném,ami körülöttem folyik.

-          Megkeresem a mosdót…- simogattam meg Mark vállát.

-          Rendben…csak el ne keveredj…- nyomott egy puszit a homlokomra

Az emeleten benyitottam egy szobába,ahol öltönyös fazonok álltak.

-          Elnézést…a mosdót keresem…

-          A folyosó végén jobbra…Bia?

-          Seb…nagyon sok boldogságot…

-          Jól nézel ki…- mondta halkan

-          Beszélhetünk négyszemközt?

-          Fiúk…

Mindenki kiment,de nem bírtam megszólalni. Végül megtettem.

-          Nem úgy neveltek,hogy félbeszakítsak egy fehér ruhás alkalmat,de szerintem téged sem úgy neveltek,hogy a rossz lányt vedd el…Mármint Hanna nem rossz…csak neked…velem kellene lenned…

-          Kivel jöttél ide?- ölelt meg

-          Markkal…

-          Nos…nincs több kérdésem…megtennéd,hogy lemész?

-          Persze…viszlát drága szerelmem…

-          Szia..- nézett rám értetlenül

Amikor leértem,mindenki engem nézett. Kicsit frusztrált is. Leültem Mark mellé,aki már nagyon várta,hogy megérkezzek.

-          Már azt hittem elraboltak útközben- nevetett

-          Itt a helyem…- fogtam meg a kezét egy erőltetett mosollyal az arcomon

Christian is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

-          Hát…kezdhetnénk már…kicsit fárasztó ez a várakozás…még mindig el sem hiszem,hogy Sebastian megállapodik egy nő mellett…hihetetlen…hisz még gyereknéha…

-          Megállapodni lehet,csak a megfelelő emberrel…a kor csak egy szám…a viselkedés pedig nem függ össze egyenes arányban azzal,ki milyen férj lesz…csak mondom…- jegyeztem meg

Mark egy reménykedő pillantást vetett rám,de természetesen nem rá gondoltam. Egyszercsak felcsendült a nászinduló és Seb az oltár elé állt. Ekkor Hanna is elindult a sorok között. Nem szóltam egy szót sem és sírni sem akartam. Már szinte remegtem,de tartottam magam.

-          Minden rendben?- érdeklődött aggódva Mark

-          Minden…- feleltem elhaló hangon

A szertartás szép lassan lezajlott. Mély levegőket vettem miközben az anyakönyvvezető feltette a kérdéseit Sebnek.

-          Sebastian Vettel…Akarod-e az itt melletted álló Hannat feleségedül és kitartasz-e mellette egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben,jóban-rosszban?

Seb körülnézett a násznépben. Egy pillanatra rám vetette a tekintetét,majd visszafordult és válaszolt.

-          Igen- hangzott a határozottnak tűnő válasz

-          Mark…hazamehetünk?Nem érzem túl jól magam…

-          Legalább egy táncot várj meg velem…

-          Tudod mit?Igazad van…

Megkezdődött az első tánc majd lassú számok követték egymást. Mark kezét fogva léptem a tánctérre. Megint fotóztak minket és most már nem is zavart. Vissza akartam vágni amiért Seb így cserben hagyott.

-          Nem tudom,hogy kérdezzem meg,de azt hiszem csak kimondom…most,hogy Seb már nincs a képben,szeretnélek megkérni,hogy légy a barátnőm…

-          A válasz igen…leszek a barátnőd Mark

Seb lépett oda hozzám.

-          Beszélhetünk négy szemközt?

-          Gondolom…- játszottam az érdektelent

Egy szerelmi viszony befejezésének rengeteg útja-módja van. Hűvös megbeszélés, hangos jelenet, álnemes lemondás, vidám legyünk-ezentúl-barátok típusú búcsú. A mi esetünkben a hűvös megbeszélés volt a terv. De csak részben sikerülhetett. Hiszen hihetetlenül erős érzelmeim voltak iránta.

-          Gratulálok…

-          Nem kell megjátszanod,hogy érdekel…

-          Nem játszom meg…Marknak és nekem ez volt az első közös esküvőnk párként és ki tudja…talán kedvet kapunk majd mi is…de örömmel tapasztalom,hogy boldog vagy…

-          Nos egy órája még nem ezt mondtad…

-          Változnak az idők…- mondtam visszafojtva a könnyeim






Bianca ruhája